Hajnali 9 óra óta nyitva tartanak a spanyol választókörök, és egyszerűen özönlik a nép ikszelni. Arcukat vidám pír futja be, ahogy a spanyolság két vezérére, a szocialista párti José Luis Rodriguez Zapateróra és a néppárti Mariano Rajoyra gondolnak. Ezt követően hazamennek a délvidéki famíliák, elfogyasztják az ízletes ebédet (közben a konyhafalon lógó portrékról Zapatero vagy Rajoy tekint le reájuk bölcsen), majd izgatottan várják az estét, amikor végre megtudhatják a nagy igazságot. A tét nagy, hisz Spanyolország is nagy. 35 millió mosolygós, napbarnította arc szavazhat, majd 20:00-kor, mikor a gyönyörű motívumokkal díszített urnákat lezárják, "szoci" és "népi" összekarolva örvend, hogy mily fantasztikus ez a királyság.

Azonban minden hispán hazafi szíve elszorul, ha Mondragon település nevét meghallja. A kegyetlen ETA nevezetű "baszkszeparatistaterrorista" baráti kör újabb áldozata jut róla eszükbe. A szocialista világnézetű Isaias Carrasco a hazáért áldozta életét, mikor a baszk lövedék életét elvette. A két bölcs vezér ezért nem is kampányol már szombat óta, még a kampánycsend beállta előtt elhallgattak a pártfanfárok.

Hiába azonban János Károly király országának ilyetén felemelő összetartása, a két felet így is elválaszthatják szörnyűséges eszmék. Mit kezdjenek például a "baszkszeparatistaterrorista" ETA-val ("szoci" tárgyalna, "népi" börtönözne)? Jöjjenek-e újabb bevándorlók, és mily sorsra jussanak az eddig bevándoroltak? Vagy egyáltalán, hogy lehet elviselni, hogy a Szocialista Párt 4%-kal vezet az AFP szerint a legutóbbi közvélemény-kutatáson? Hány főt tud adni a 350 koponyát számláló Cortesbe (alsóház), vagy épp a 264 tagból álló, ám a nép által csak 208 választható taggal rendelkező* Szenátusba (felsőház) a két párt? Kínzó kérdések ezek, melyekre csak a sötétség és homály leszállta után kaphatunk megnyugtató válaszokat...

(*A maradék 56 fazont a spanyol autonóm tartományok adják.)