Hölgyeim és uraim, valamint mindazok, akik nem esnek ezekbe a kategóriákba: jelentem, San Marino választott! A tegnapi választást, ahogy mi is nostradamusi tehetséggel megjósoltuk, a jobboldali koalíció, a Paktum San Marinoért nyerte, míg a Reform és Szabadság a második helyen végzett (az ezüst ez esetben nem csillog olyan szépen).

San Marino összes tartományában (itt kastélyoknak hívják - megint csak sokkal vagányabb, mint a "megye") a jobboldal győzött, kivéve a hatalmas kopár vörös bástyákban, Acquavivában és Fiorentinóban, ahol ráadásul az összes választókerületet is elhozták a szocdemek. Ez annyit jelent, hogy a szavazatok 54,12 százalékát és 35 helyet szereztek a paktálók, a maradék 25 pedig a reformereké.

Mindjárt viccesebb lesz a dolog, ha elmondom, hogy ez az 54,12% pontosan 11373 honpolgárt jelent országosan, szóval annyival szerzett 35 helyet a jobboldal, amennyivel nálunk még egy tisztességes polgármester-választást sem lehet nyerni egy közepes városban. Vagányak, mondom.

Külön tanulmányozásra ajánlom a La Tribuna Sammarinese hétfői címoldalán (amely az esemény tiszteletére emelt, 2280-as példányszámban jelent meg!) megjelent képet, amely a győzteseket ábrázolja. Az én kedvencem a piros sálas, hanyag eleganciával nyomuló úriember, aki láthatólag csak beugrott, és a fehér kabátos, Don Corleone-szerű úr középen, aki mintha azt mondaná: "molto bene, Luigi... egyszer majd kérek tőled valamit...". Az első gondolatom az volt, hogy a tördelő véletlenül a hétvégi családi összejövetel búcsú-csoportképét tette be, de nem. A győztesek, hölgyeim és uraim: