Egy ősi tradíciót elevenít fel ezúttal blogunk, egy régi, patinás, nevezetes cikksorozat emléke tűnik fel a félhomályból. Volt egyszer itt, a Kinyermán egy sorozatunk, amely a gyújtópontba kerülő ország zavargástörténetét elevenítette fel a teljesség élménye nélkül. Zavarogtunk már Cipruson, tüntettünk jólnevelten Örményországban és merényeltünk spanyol Baszkföldön. Persze választások után nem egyszer futottunk már bele heves összecsapásokba (például Mongóliában), de eddig három elemzés készült a zendülőkről. Na itt a negyedik, fogyassza ki-ki ízlése szerint.

Szorítkozzunk a huszadik századra, az így is elég zűrös volt a parányi szigetországnak. Az első valamirevaló zavargást 1919-ben sikerült kiváltaniuk a gyarmaton élősködő briteknek. Az tény, hogy ennek sem volt túlzottan nemes, 1848-as szelleme, hisz a kenyér ára tüzelte fel annyira a máltaiakat, hogy balhézzanak.

Ekkor az első világháború utáni első évben voltunk, és Európa porig rombolta magát. Kaja sok helyen alig akadt, így Máltára sem érkezett elegendő. Ami volt, annak az égbe szállt az ára, így a máltaiak csóróvá váltak ahhoz, hogy megfizessék a kenyeret. A június 7-én betetőző tiltakozó mozgalom neve a dátum miatt Sette Giugno lett (és ilyen néven nemzeti emléknapot is tartanak évente). A napok óta tartó zavargásoknak a britek egy sortűzzel vetettek véget, amibe hivatalosan négyen haltak bele. A Sette Giugno az aljas imperialista britek ellen is irányult, akik a zúzás után sietve engedményeket adtak Máltának.

A Fekete Hétfő

A következő nagyobb balhé (a német-olasz légiattakokat a balhé szintjénél azért magasabban jegyezném) 1979-ben volt. Szar idők jártak Máltára ekkoriban, alig volt lóvé, akadozott az áram és a víz, kevés volt a kaja. Ez idegességet szült, amit meggyújtottak azzal, hogy Dom Mintoff kormányfőt megpróbálták kinyírni. A próbálkozás elbukott, a kísérlet miatt dühös tömeg haragja pedig a máltai The Times szerkesztősége ellen fordult. A nacionalisták lapját okolták ugyanis a merényletkísérlettel. Az utólag "Fekete Hétfő"-nek elnevezett napon a lap székházát leégették (mint mongol testvéreink anno a tévéét), sok archív anyagot pedig a pokolba küldtek ezzel.

Ugyanekkor Edward Fenech Adami is támadás áldozata lett: a Nacionalista Párt vezéralakját otthonában zargatták meg a kommer tüntetők, akik primitíven megcsöcsörészték az asszonyt, és szenyóztak egy sort a gyerekekkel is. A rendőrség nem sietett egyik esetben sem a helyszínre rendet tenni. Mintoff ugyan elnézést kért a laptól a történtekért, de a kormánya és a későbbi apparátusok is basztak kivizsgálni az esetet.

Pipa horvátok és feszült tunisziak

És akkor jöhet hőn szeretett 21. századunk! Egy jó focibalhé azért Máltának is kijutott ekkoriban. 2005-ben a horvátokkal meccselt a válogatott, ami egy - a déli szomszédunk számára elég kínos - 1:1-es döntetlennel végződött (ráadásul vb-selejtezőn). A horvát ultrák erre nekimentek mindennek ami mozgott, és mozgóvá varázsoltak mindent, ami fixen rögzítve volt a stadionban.

Süngyakorlat Máltán: ütnek a pubik, de nagyobbat kéne a huligánra!

A VIP-részlegbe támadtak be, majd összecsaptak az elején kicsit balfaszkodó rendőrökkel. Jött a szokásos székdobálás, sőt pár máltai drukker visszavágta a székeket a horvátokhoz. Hetven könnyebb sérültet láthattak el a mentők végül, köztük egy minisztert is. A helyszínen 99 horvát ultrát csíptek el, és vittek az örsre, később még négyet elfogtak, akik épp skeráztak elérni a zágrábi chartert. 96-an felfüggesztett börtönt kaptak a görbe estéért.

A végére egy apróbb balhét hagytunk, ami azonban jól mutatja a bevándorlás okozta áldatlan állapotokat. 2009 februárjában 71 tunéziai menekült lázadt fel a velük való hivatali kekeckedés ellen, aminek továbbterjedése ellen a menekültközpontban való elbarikádozásukkal védekezett a karhatalom. A tunisziak matracokat gyújtogattak és szétbarmoltak pár ablaktáblát. A zendülés nem ért el nagy méreteket, de jól mutatja, mit küzd nap mint nap Málta a sok szerencsétlen bevándorlóval, akik mind azt hiszik, jobb lesz nekik ebben a mai Európában. És mekkorát tévednek...

Most, hogy túl vagyunk az erkölcsi tanulságok levonásán, értékeljük a zavargási fokozataink szerint a feleket! Ugyan a zendülőink egész jól teljesítettek, politikai engedményeket is elértek, gyújtogattak is, átütő erőt azért mégsem értek el. A zsaruk és katonák, hála a hathatós brit együttműködésnek pár ember haláláért felelősek, de a 21. századra lassacskán puhapöcsűvé serdültek. És akkor az osztályzatok: Zendülők: gyenge 5-ös. Karhatalom: kezdetben egy durva 2-es volt, de mára egy minősíthetetlen 7-est érdemelnek.

Zavargási fokozatok, ismét, gy.k.:

Karhatalom: 1) Napóleon-kartács, 2) közönséges sortűz, 3) botos/viperás agybafőbe, 4) szoft gumibot, 5) magyar gumilövedék, 6) könnygázosítás/vízágyú, 7) pajzsmögötti megingathatatlanság

Zendülők: 1) bozótvágós hentesmunka, 2) fadorongos agybafőbe/pokolgép, 3) nádpálcás fussvagykapsz, 4) ökölharc, 5) sörösüveges íjászat és pirománia, 6) kurvaanyázás, 7) beszéljük meg egy sör mellett