Mielőtt rátérnénk a cím sokat ígérő taglalására, egy régi adósságát kell tölresztenie blogunknak. Mert a merina-kérdést még csak szőrmentén érintettük. Holott utaltunk rá, hogy Ratsiraka merinázott, sőt, kijátszotta a merina-kártyát.

Valamikor kr. u. 100-500 között valamiért egy csomó ember áthajózott az Indiai-óceánon, hogy beköltözzön Madagaszkárra. Senki se tudja, hogy miért és hogyan, mindenesetre tele lett a sziget maláj-polinézekkel. Ezek a kibírhatatlanul hosszú nevek nekik köszönhetők. Ami magyarnak a finn, az madagaszkárinak a borneói. Hát az ő leszármazottaik a többi szigetlakónál világosabb bőrű, törékenyebb és általában hosszabb nevű merinák. Kb. 3,5 millióan vannak, ami egy 18 milliós országban lepkefing, viszont annyi ott az etnikum, hogy így is ők vannak többségben. Sőt, nekik van hagyományuk az uralkodásra. A 18. század végétől a francia gyarmatosításig merina volt az elit. Korábban nem volt elit, csak őskori szinten tébláboló kisközösségek főnökkel. Még a gyarmati háborút is francia-hova háborúnak nevezték, amiből a hova előkelő merinát jelent. És merina a mostani népszavazást kiíró luxus-elnök, Marc Ravalomanana is. Ratsiraka nem olyan. Ő valamelyik afrikai-arab keveredésű törzshöz tartozik. Azok kicsit később költöztek a szigetre és főleg nyugaton meg a partvidéken laknak.

Na jöjjön a hullázás.

A madagaszkári vallásban az a fontos, hogy a hullákkal törődni kell, mert különben nem érzik jól magukat a túlvilágon. Ezért bizonyos időközönként a rokonokat ki szokás venni a sírból, fej fölött tartani, táncolni és énekelni, majd visszahelyezni a sírba. A lakosság fele még most is így gondolja és teszi is. Állítólag embert is ettek a szigetlakók, de erre nincs érdemi bizonyíték.

Te jó ég, már csak két nap van hátra a népszavazásig! Sietni kell, úgyhogy csak röviden.

Madagaszkár rajta van az összes listán, amit a világ legszegényebb országairól szoktak összeállítani. Már elengedték az adósságait is, de még mindig nyomorognak. Két dolog akad ott, amit el szoktak adni: vanília és drágakő. A vanília nem nagy üzlet, de már régóta szaporítják. A drágakő hatalmas üzlet, de csak most kezd beindulni. Az utóbbi években vették észre, hogy egyes régiókban csak le kell hajolni a smaragdért, rubintért, zafírért, vagy egy kis bányát is elég fúrni, és ott vannak a színes kövecskék. Jelenleg megfelelő nagyságú magánhadsereggel felszerelve bárki termelhet és üzletelhet a kövekkel, a kormány nincs abban a helyzetben, hogy sokat ellenőrizgessen.

A drágakő-vidékeken a vadnyugat brutális feltámadását tapasztalhatja az arra járó: teljes a káosz, mindenki lő mindenkire, néhányan mesésen meggazdagodnak mások pedig bányásznak amíg bele nem rokkannak, faházakból épülnek a szerencsevadászok új városai, kurvák, rablók, hamiskövesek, szerencselovagok. Itt csencselt Oszama bin Laden egyik sógora is, amikor januárban rablógyilkosok legéppuskázták.



Bányászváros

Szerző: magyarip  2007.04.02. 22:25 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kinyerma.blog.hu/api/trackback/id/tr9753886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.