Egy harcias kard-, és egy békülékenyebb tollforgató küzdött meg a szavazatokért és az elnöki posztért Örményországban.

 

A katona: Szerzs Szarkiszján

 

Az 53 éves Szarkiszján a Hegyi-Karabah területén található Stepanakert városában született, ami meghatározó későbbi életútja, és a terület státuszával kapcsolatos viták során tanúsított álláspontja szempontjából. 1972 és 74 között a szovjet hadseregben szolgált, majd miután 79-ben végzett a Jereváni Állami Egyetemen, Stepanakert városának kommunista ifjúsági szervezeteiben töltött be különböző tisztségeket. Az örmény-azeri háború alatt ő vezette Hegyi-Karabah köztársaság önvédelmi erőinek bizottságát. 1996-tól már az örmény kormányban nemzetbiztonsági, majd 2000-től védelmi miniszter. 2006-tól az Örmény Republikánus Párt tagja, amelynek tavaly novembertől az elnöke. Andronik Margarján miniszterelnök tavaly tavaszi halála után átmenetileg öt nevezték ki a posztra, majd a júniusi parlamenti választásokon megerősítették ebben a tisztségében. A választások tisztaságát azonban az ellenzék, és nemzetközi szervezetek is megkérdőjelezték. Miniszterelnöki pozícióját most szeretné elnökire cserélni, és ebben élvezi a leköszönő elnök Robert Kocsarján támogatását is. Mindemellett Szarkiszjánnak még arra is jut ideje, hogy ellássa az örmény sakkszövetség elnöki tisztségével kapcsolatos feladatokat.

 

Szarkiszján szerint a társadalom többsége őt támogatja, mivel ő és pártja testesíti meg a haladó Örményországot. Kampánya során munkahelyek teremtését és a korrupció csökkentését ígérte az örmény népnek, továbbá, hogy keményen kiáll Hegyi-Karabah függetlensége mellett. Addig nem hajlandó kivonni az örmény katonákat a Karabah környéki azeri területekről, amíg az azeriek bele nem egyeznek az elszakadásról szóló népszavazás kiírásába. Erről az azeriek hallani sem akarnak. Szarkiszján szerint, ha Koszovónak jár a függetlenség, akkor Karabahnak is, és ha a nemzetközi közösség nem áll ki mellettük, akkor kettős mércét alkalmaz. Emellett Szarkiszján harcosan küzdeni fog az első világháború utáni népirtás nemzetközi elismertetéséért is.

 

Az író: Levon Ter-Petroszján

 

Az ellenfelénél tíz évvel idősebb Ter-Petroszján Szíriában született, egy oda vándorolt örmény család fiaként. A szíriai tartózkodás nem nevezhető élete legfontosabb szakaszának, még csak egy éves volt, mikor visszaköltöztek Örményországba. 1968-ban a Jereváni Állami Egyetem keleti tudományok szakán végzett, majd az Örmény Irodalmi Intézetben dolgozott kutatóként. Tagja az örmény írószervezetnek, a mai napig 70-nél is több írása jelent meg örmény, francia és orosz nyelven. 1988-ban ő vezette az örmény értelmiségiekból álló Karabah bizottásgot, melynek deklarált célja volt Karabah és Örményország egyesítése, és melyet sok örmény az ország valódi vezetőinek tekintett. Ezért az oroszok fél év börtönnel jutalmazták. Szabadulásuk után a bizottság tagjai megalapították a Pánörmény Nemzeti Mozgalmat, mely később Ter-Petroszján pártjaként funkcionált. 1991 szeptemberében Örményország megszavazta függetlenségét, majd októberben a szavazatok 83 százalékával megválasztotta Ter-Petroszjánt elnöknek. Népszerűsége azonban gyorsan elfogyott, elsősorban azért, mert nem tudta fellendíteni az ország gazdaságát. Legélesebb bírálóit, az Örmény Forradalmi Föderációt 1994-ben betiltotta, és vezetőiket, köztük a mostani választásokon induló Vahan Hovanniszjánt börtönbe záratta. 1996-ban még vitatott körülmények között újraválasztották, de nemsokára távoznia kellett a hatalomból. Beleegyezett ugyanis a Hegyi-Karabah körüli konfliktus fokozatos rendezésének tervébe, mely szerint először kivonják az örmény katonákat az azeri területekről, majd megnyitnák a határt, és csak azután tárgyalnának Karabahról. Ezt nem csak az ellenzék, hanem a kormány tagjai is elutasították, akik hallani sem akartak a kivonulásról, amíg Karabah státuszát nem rendezik. Az akkor még csak miniszterelnök Robert Kocsarján, és a védelmi miniszter Vazgen Szarkiszján sikeresen a maga oldalára állította a közvéleményt ebben a kérdésben, és végül 1998 elején a tömegtüntetések hatására Ter-Petroszján lemondott. Helyét az elnöki székben Kocsarján vette át, ő pedig évekre eltűnt a közéletből.

 

Tavaly ősszel azonban úgy döntött, visszatér a politika színpadára, és bejelentette, függetlenként indul az elnökválasztáson. Rövid idő alatt a lakosság egy jelentős részét, és az ellenzék több vezetőjét is maga mögé állította. Szerinte Szarkiszjánék kormánya nem a haladó Örményország megtestesítője, hanem egy kleptokratikus rezsim. Továbbá állandó veszekedéseik a szomszédos Azerbajdzsánnal és Törökországgal destabilizálják a régiót. Egy nyilatkozatában azzal vádolja a kormányt, hogy nincs meg bennük a politikai akarat Karabah kérdésének gyors és békés rendezésére. Ter-Petroszján továbbra is a konfliktus fokozatos rendezésének tervét támogatja, és szerinte bármilyen politikai megoldásnak a két ország megegyezésén kell alapulnia. A terv ellenzői szerint viszont a katonák kivonásával Örményország önként lemondana a kezében lévő legfontosabb aduról, és utána már sokkal rosszabb pozícióból tárgyalhatna. Ezért ők ezt de facto árulásnak minősítik. A népirtással kapcsolatos álláspontja is jóval kevésbé harcias Szarkiszjánénál. Szerinte a genocídium elismertetéséért a nagyszámú örmény diaszpóra tehet a legtöbbet, és nem Jereván. Azt pedig kifejezetten károsnak tartaná országa számára, ha azt követelnék az EU-tól, hogy a népirtás elismerésétől tegye függővé Törökország csatlakozását.

Szerző: buranszki_g  2008.02.19. 19:49 Szólj hozzá!

Címkék: elnökválasztás örményország első forduló

A bejegyzés trackback címe:

https://kinyerma.blog.hu/api/trackback/id/tr45346127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.