Így Húsvét után sok mindenen elgondolodik az ember. Különös érzések bukkanhatnak fel lelkünkben, melyekre nem lelünk magyarázatot. Hát ki ez a kicsi lány? Ki ez, aki fittyet hány a politikára? Képes zimbabwei hacukában pompázni, pedig etnikumát hivatalosan egy egész ország rühelli. Ki a csoda Kirsty Coventry? E rejtélyes kérdések sorának próbálunk utánajárni - a BRFK segítsége nélkül. Plusz még blogunk elmeséli azt a csodát is, hogy Zimbabwénak hogy s mint születtek olimpiai (!!!) érmei.

Látván a zimbabwei sport eddigi eredményeit, nem látom okát hazánk folytonos rinyálásának az olimpiai érmeink drasztikus csökkenését illetően. Zimbabwe elődállama (mely a brit korona igája alatt nyögött nagyokat) Rhodesia volt. Az ország ezen a néven először az 1928-as amszterdami játékokra küldött sportos ifjakat, majd 32 év szünet után 1960-ban Rómába, '64-ben pedig Tokióba. Eredmény: zéró érem. 1980-ban már Mugabe vezényletével és Zimbabwe néven Moszkvába látogatott olimpiai küldöttségük, és bezony a szenzáció nem maradt el. 16 aranyérmet osztottak ki zimbabwei sportolóknak, és ráadásul mind a tizenhatan hölgyek voltak, ami Afrikában akkoriban különösen nagy eredménynek számított! Mit sem von le a fantasztikus eseményből, hogy egy számban kapták a díjat, méghozzá női gyeplabdában, amit amúgy is nagyon csípnek a Nemzetközösségben. Az sem lényeges infó, hogy a csapatnyi leány fehér telepesek gyermeke volt. A déli amazonok a lengyeleken, a szovjeteken és az osztrákokon átgázoltak, Csehszlovákiával és Indiával viszont ixeltek. Blogunkat az sem hatja meg, hogy a moszkvai olimpiát bojkottálta az USA a szovjetek afganisztáni jelenléte miatt, így csapatot sem küldtek erre a sportágra. Nem elhanyagolandó, hogy atlétikában ekkor már fekete zimbabwei sportolók is rajthoz állhattak.

Az 1980-as diadal után minden olimpián feltűnt a zimbabwei lobogó - bár nagyrészt csak a nyitó- és záróünnepségeken. 24 keserű év, politikai randalírozás, és az érett korba lépő fehérellenes rendelkezések dacára 2004-ben Athénban tátva maradt a szája az úszósportnak: egy magát ízig-vérig zimbabweinek valló lányka, bizonyos Kirsty Coventry három érmet tett el emlékbe, így az addig egyetlen éremmel büszkélkedő ország ezután már négyet állíthatott ki a vitrinbe. Ezt tetézve a Wayne Black-Kevin Ullyett teniszpáros a negyeddöntőig ütötte magát, ahol végül két brazil gyerek törte ketté a sikersztorit; Lewis Banda pedig az elődöntőig sprintelt 400 méteren. Maga Coventry egyébként már 2000-ben is több számban indult, ám csak 100 m háton tudott továbbjutni az elődöntőig.

Coventry - igaz nem bevallottan - de masszív ideológiai válságot okozott a helyi (nem a görög, hanem a zimbabwei) rezsimnek. Nos, nyissuk meg a Zimbabwei Olimpiai Bizottmány (ZOC - Making a positive difference - ha ez egy komolytalan blog lenne, ide ún. smiley kerülne) ékes honlapját. Egy fekete sportoló borzasztóan nyúlszerű fotója mellett (szerencsétlen szerintem még nem látta, mert új képet követelne magáról) maga Kirsty mutat popsztárosan a mennybolt felé. Az Athénban 200 háton aranyat, 100 háton ezüstöt és 200 vegyesen bronzot szerző úszónő sikerét óriási üdvrivalgás fogadta Zimbabwéban, és Mugabe is kénytelen volt fejet hajtani. Az elnök "nagy nemzeti hősnőnek" titulálta a mi Kirstynket, ami a fehér-kiakolbólító akció után elég meglepően hangzik nemes ajkairól. A newzimbabwe.com kommentezői már cifrábban fogalmaztak arra a kérdésre, hogy mi lenne a megfelelő jutalom Coventry kisasszonynak. "Adjatok neki farmot" - veti föl az első fickó, amihez sokan csatlakoztak, és nyíltan felemlegette mindenki a mugabei reformokat, amik gallyra vágták az országot. Egy hazánkban élő zimbabwei (Chenjerai Mutumbi) rengeteg dollárt adna a lánykának, támogatná tanulmányait, és a főváros uszodáját Kirsty Coventryről nevezné el.

A montreali úszó-vb után (2 arany, 2 ezüst Kirsty tarisznyájában) a kis Coventry-lány meglepő módon élesebben nyilatkozott a hazai helyzetről. A hararei születésű világklasszis az otthoniaknak ajánlotta győzelmeit, melyek reményt ébreszhetnek bennük egy szebb jövőt illetően. A Coventry-szülők a Deutsche Welle szerint megúszták a mugabei tisztogatásokat, és megtarthatták vegyi cégüket, ám sok rokon szívta meg komolyan a vén kujonnal. Robi Mugabe persze Mercedest küldött a hararei reptér kifutójára Kirsty elé, szüleit megvacsoráztatta, 50 ezer dollárt folyósított, diplomata útlevelet adott az úszóbajnoknak és persze fűt-fát összeígért neki és szüleinek. Kirsty pedig fogta magát, és négy nap bulizás után átrepült az Egyesült Államokba, ahol az alabamai vendéglátóipari egyetemen, az Auburn Universityn folytatja tanulmányait (és amely egyetem színeiben úszik a kisebb megmérettetéseken).

Végül egy friss balhéról is essen néhány szó. Március elején a derék, jóllakott britek kitalálták, hogy Zimbabwe egy sportolója se tehesse be a lábát Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságába. Az ok egyszerű: propagandaeszközként használná őket Robi Mugabe rezsime, ahogy Coventryt is sikerült több-kevesebb sikerrel e célra kisajátítani. A dél-afrikai ország sajtójában óriási felháborodást keltett a hír, mely például Kirstyt is ugyanúgy érintené. A rendelkezés még ki sincs dolgozva, ám azt már tudni, hogy a 2012-es londoni olimpiára semmiképp sem fog vonatkozni.

A Team Zimbabwe 2008 elnevezésű olimpiai csapat egyelőre 11 tagú: Coventry mellett még egy fehér úszónő indul, mellettük 3 rövidtáv- és 3 hosszútávfutó férfiú (mind a hatan feketék), egy fehér teniszezőnő, egy fehér triatlonos és végül a meglepetés: Antipas Kwari fekete bringás, aki tágra nyílt szemeket eredményezve a hegyikerékpározás (ismertebb nevén mountain bike) új olimpiai csillaga lehet. Ebből a még valószínűleg 20 fősre bővülő listából jól látszik, hogy nincs semmilyen etnikai megkülönböztetés a zimbabwei sportban...a közéletről meg vagy jót, vagy semmit.

Kirsty Coventryvel kapcsolatban ugyanakkor kötelességem megjegyezni, hogy minden igaz magyarnak utálnia kell a zimbabwei hableányt, mivel a mi kis Egérkénk (ifjabbak kedvéért Egerszegi Krisztinánk) 1991-es 2:06.62-es világrekordját megdöntötte 200 háton. Az új csúcs február 16. óta 2:06.39. Szégyelld magad, Kirsty, szégyelld magad!