Szittya honfitársaim! Tegye ki-ki a szívére a kezét, és vallja be őszintén: Mongóliáról a 'jurta-ló-Dzsingisz kán' profán hármasságán kívül francot se tudunk. Ott fekszik egy marha nagy ország (1,5 millió km²) a sztyeppe közepén, mely ugyanakkor igyekszik a szocrendszer örökségét tovább is görgetni, de alkalmazni is az új köztársasági viszonyokhoz. A rohadt nagy ország mindössze két szomszéddal büszkélkedhet: a szocializmusból a kapitalizmusba rohanó Kínával és a kapitalizmusból a szocializmusba cammogó Oroszországgal.
A mongol lovak hátából gyakran vastag törzsű fák is kinőnek, amennyiben kevés mongol lovagol rajtuk a tavaszi hónapokban.
A mai Mongólia a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik szülöttje, függetlenséget az 1920-as évek elején szereztek némi bolsi hátszéllel. Történt ugyanis, hogy az ún. Külső-Mongólia nevű terület (ez a mai Mongólia) 1911-ben lerázta a kínai rabigát, Kína pedig 1919-ben betámadott. Ekkor jött Leninék hathatós segítsége, hogy 1924-ben megalakuljon a Mongol Népköztársaság. Horlógin Csojbalszan és Jumdzságin Cedenbal voltak a mongol nép legkarizmatikusabb vezetői ebben a hosszúra nyúlt komcsi érában. Mint baráti szoc ország, Mongólia sem maradhatott ki a világháborúból, ők többnyire a japánok habzását próbálták fékezni a Mandzsúria-környéki vidékeken. A rendszerváltoztatás itt is a '90-es évek elején, a Nagy Szocialista Válság tetőpontján következett be. Mongólia 1991 óta szimpla köztársaság, a népi jelző eltűnt nevéből.
Lássuk a mai Mongóliát! Mongóliában sok a ló. Emellett többségében khalkha mongolok lakják a majdnem 3 milliós lakosságú országot. Tengerpart nuku, éghajlat zord, tél tábornok radikális és itt van a világ második legnagyobb sivataga (zsúfolva dinoszaurusz-csontvázakkal), ez a Góbi. Akad néhány szocialista-lakótelepesedett nagyváros, amúgy a vidék ritkán lakott, a nomád életforma még mindig erősen tetten érhető. Az oktatási rendszer hivatalosan faszán működik, a lakosok majd 98%-a ír és olvas.
Egy ilyen Kánaánra hajazó államban vajon miért tartanak választást egy ilyen rusnya évben, mint 2008? Nos, június 29-re parlamenti választást írt ki az államfő, Nambarin Enkhbajar. 26 választókörzetben dől majd el a 76 képviselői szék sorsa az Állami Nagy Hurál nevezetű országgyűlésben, mely amúgy a kormányfőt is választja a többségi párt soraiból. A két vezető politikai erő a demokratáké (DP) és a volt kommunistáké (a Mongol Nép Forradalmi Pártja - MPRP), ők váltógazdálkodásban irányítják az országot. Az alap, hogy mindkét oldal a velejéig korrupt, korábban nem kevés miniszterelnök végzete az lett, hogy kiderültek a simlis pénzügyeik. A lopások miatt a DP eddigi egy kormányfője se töltötte végig a teljes ciklusát, mindegyiknek idő előtt le kellett mondania. Az MPRP azonban már két 4 évet végigregnáló első minisztert is adott. Külön jellemző a helyi politikai acsarkodásokra, hogy az MPRP kedvelt stratégiája, hogy rászáll ellenfelére, és addig keres-kutat valami gyönyörű okot, amíg meg nem buktatja a DP kormányát, és előrehozott választásokat vagy legalább új kormányt nem csikar ki. Ezúttal az ötödik általános (nem előrehozott!) választásokon mérhetik össze a pártok erejüket, és kiderül, maradhat-e kormányon a baloldal.
A fő kampánytéma - mondani sem kéne - a korrupció hatékony visszaszorítása. Fontos és örökzöld téma még a nemzeti vagyon kérdése is, főként az ásványkincseké. Ugyanis ahogy a harmadik világban mindenhol, úgy itt is külföldi mamutvállalatok termelik ki a dús réz-, kőszén-, arany-, molibdén-, fluorpát-, urán-, ón- és volfrámmezőket és -teléreket. Az ebből befolyó összegek elosztása természetesen központi kérdés az iparral egyébként szerényen ellátott agrárországban. A GDP per fő egyelőre még nem éri el a 2000$-t, de a következő kormányzat egészen biztos - az abc-ben az ország előtt lévő - Monaco szintjére emeli a jólétet...
A jelölteket későbbi firkálmányainkban mutatjuk be, hogy azért maradjon némi izgalom a kánikulás hétköznapokra.