A BBC és Reuters Afrika rovatait – példátlan módon – 3 hónapig vezették az elhúzódó zimbabwei választásokról szóló hírek. Zimbabwe nem világpolitikai súlya, hanem a demokratikus törekvések elfojtása miatt volt annyira fontos a nemzetközi sajtónak. Mugabe elnök – menetrendszerűen – eljátszotta a makacs diktátor szerepét, az ellenzéki MDC pedig mártír lett: a zimbabwei demokraták szerint 100-nál több támogatójukat ölték meg a választás 1. fordulója utáni „állami” erőszakban, éppen eleget ahhoz, hogy a Nyugat fejcsóválva mutogathasson Mugabéra és országára: „kérem szépen, ez nem helyes; tessék demokratának lenni, mert mi is azok vagyunk!”

„Én vagyok Zimbabwe elnöke, és ezt mindenkinek el kell ismernie, ha párbeszédet akar velünk” – üzente az Afrikai Uniónak (AU) Robert Mugabe, aki június 27-én, a zimbabwei elnökválasztás második fordulójában elsöprő győzelmet aratott az ellenzék – visszalépő, de a szavazólapokon azért „díszként” rajta maradó – vezetőjével, Morgan Tsvangiraival szemben.

Az AU – egy-két kritikusabb hangtól (Botswana, Nigéria) eltekintve – nem ítélte el Zimbabwe „egy-emberes” elnökválasztását, a G8-ak ugyanakkor szankciókat (fegyverembargót, utazási- és pénzügyi korlátozásokat) léptettek volna életbe Zimbabwe, Mugabe, és 13 másik helyi főkolompossal szemben. Az ENSZ-BT-ben pénteken (július 11-én) azonban Oroszország és Kína megvétózta a G8-ak javaslatát: úgy tűnik, nem lesz hatékony nyomás Mugabéra, ugyanis a zimbabwei krízis ügyében a világ nem egységes.

Az elhúzódó és a „külső igazságosztók” – Brown brit miniszterelnök és Bush amerikai elnök – megjelenésével sokszereplőssé váló zimbabwei választási témának blogunk most csak azzal a részével foglalkozik, amelyik közvetlenül a voksolással kapcsolatos: nem eredünk a választások után kialakult helyzet nyomába. A továbbiakban – ennek megfelelően – az elnökválasztás két fordulójának összehasonlítása következik, s kiderül majd, hogy kilóg-e a zimbabwei lóláb:

Március: Mugabe elaludt, vagy beetette az ellenzéket

Erőszakmentesen, hosszú reggeli sorokkal és a választói névjegyzék problémáival zajlott az elnökválasztás 1. fordulója március 29-én: 5,9 millió polgárt vártak az urnákhoz, ebből 2,5 millióan adták le voksukat a 4 elnökjelölt valamelyikére.

Morgan Tsvangirai ellenzéki vezető kampánygyűlései a demokrácia diadalával kecsegtettek; a ZANU-PF-ből kivált ex-pénzügyminiszter Simba Makoni úgy tűnt, meglazította a kormánypárt masszív blokkját; a Zimbabwét 28 éve kormányozó Robert Mugabe pedig régi szlogenekkel (pl: „A mi földünk, a mi szuverenitásunk”) népszerűsítette magát hiperinflációval sújtott országában. Lássuk az első forduló végeredményét számokban és százalékokban, a Zimbabwei Választási Bizottság (ZEC) adatai alapján:
 

1. Tsvangirai,
az összevart fejű ellenzéki
2. Mugabe,                  
a diktátor
3. Makoni,
a mosolygó oroszlán
1,19 millió voks 1,07 millió 207 ezer
a leadott voksok 47,9%-a 43,2% 8,3%






Tsvangirai nyert, és ezzel a demokratikus ellenzék (MDC) eddigi legnagyobb sikerét érte el Zimbabwe 1980-as függetlensége óta, azonban Tsvangirai nem érte el az 50%-ot, így 2. fordulót kellett, hogy tartsanak. Ez lett az összevarrt fejű ellenzéki vezető veszte.

Tsvangirai visszalépett, Mugabe fordított

A 2. forduló feszülten és félelemben – a szavazólapokon Mugabe és Tsvangirai képével, a demokrácia illúziójával – zajlott, miközben ismét 2,5 millióan járultak az urnákhoz. Azonban a zimbabwei demokratikus törekvések kerékbe törése már akkor célhoz ért, amikor Tsvangirai július 22-én, a 2. forduló előtt 5 nappal bejelentette: visszalép, mert túl sok az erőszak, MDC-szimpatizánsok halnak meg szinte minden nap. A BBC írt egy konkrét esetről, Tonderai Ndira ellenzéki aktivista haláláról is, ezzel alátámasztva az MDC támogatói elleni atrocitások valóságosságát.

Tsvangirai neve – nyilatkozata ellenére – rajtamaradt a szavazólapokon, mivel a választási szervek elutasították késői visszalépését. A voksolásról egy börtönőr videót készített: Shepherd Yuda filmre vette, amint egy helyen magasabb rangú hivatalnokok felügyelnek, hogy az emberek Mugabéra szavaznak-e. Yuda ezután elhagyta Zimbabwét – írja a BBC.

Az eredmények „egy-emberes” választásról tanúskodtak:

1. Mugabe 2. Tsvangirai                         
2,15 millió voks 233 ezer (!)
a leadott szavazatok 85,5%-a 9,3%


+ 131 ezer érvénytelen szavazat, amely a megfélemlítésről árulkodik: ezek a zimbabweiek elmentek szavazni, de feltehetően inkább azért, hogy ujjukra rákerüljön a pirosas/ rózsaszínű tinta: annak jele, hogy voltak szavazni (lásd képünket fent!). A piros tintának jelentősége volt az emberek számára: többen attól féltek, hogyha nem tudják felmutatni tintás ujjukat, a Mugabe-közeli milicisták felelősségre vonják őket. Egy ilyen szituációban a piros ujj azt kommunikálta a Mugabe-szimpatizánsnak: „tintás az ujjam, engem már nem lehet kérdőre vonni, megverni!”

Tsvangirai a 2. fordulóban 233 ezer szavazatot kapott, vagyis mindössze ötödét (!) az első fordulóban gyűjtött voksainak. Az áprilistól kezdődő erőszak, a megfélemlítés, és Tsvangirai visszalépésének következménye ez a fordulat – sugallják a híradások.

Kis fák, piros ütőkártyák

A volt gyarmattartó – de a Zimbabwe-ügyben ma is az „igazságosztó” szerepét játszó – Nagy-Britannia nem ismeri el legitimnek Mugabe rezsimjét: David Miliband brit külügyminiszter szerint az első forduló és a zimbabwei emberek akaratának tiszteletben tartása szükséges! Hasonlót kért Tsvangirai is, akinek ismét bele kell törődnie Mugabe győzelmébe, ugyanis Tsvangirai kezéből már a második forduló kiírásával kihullott az a márciusi piros ütőkártya, amellyel nyugdíjba küldhette volna az öreg diktátort.

„Elfojtották a demokratikus törekvéseket Zimbabwéban” – töprenghetett legutóbb a G8-ak hokkaidói találkozóján Brown és Bush, miközben kis remény-fákat ültetett a japán gyepbe.

Szerző: Gezanguz  2008.07.11. 22:00 7 komment

Címkék: afrika manipuláció elnökválasztás eredmények g8 megfélemlítés zimbabwe mugabe gordon brown makoni tsvangirai tintás ujj

A bejegyzés trackback címe:

https://kinyerma.blog.hu/api/trackback/id/tr80564336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Civil Fülöp 2008.07.13. 16:07:19

Csak annyit nem értek tisztán, hogy az "abszolút demokratikus jogállamok", azaz Oroszo. és Kína mi a fenéért vannak oda egy a dél-afrikai régiót igencsak destabilizáló Zimbabwéért? Miért jó egy kútmélyi gazdaság? Mi a hasznuk a 10ezer %-os inflációból? Örömmel várom a makrogazdasági szakik magyarázatát!

Gezanguz · http://kinyerma.blog.hu 2008.07.13. 21:07:19

Azt, hogy a Nyugat - értve ezalatt az USA-t és az európai demokráciákat - miért van oda (miért foglalkozik) Zimbabwéval azt értem, és le is írtam a cikk kezdetén.

Kína egyre szorgosabban építi mostanában (2007 és 2008) afrikai kapcsolatait, gondolok itt például Kongóra, Zimbabwéra, vagy az al-Bashir vezette Szudánra. A kínaiak kereskednek, infrastruktúrát építenek ásványkincsekért, vagy fegyvert szállítanak Afrikába. Mugabának is, legutóbb az 'An Yue Jiang' nevű hajóval, amelyet végül visszafordított a nyugati sajtó ereje, szó szerint. Kínát nem érdekli partnereinek politikai berendezkedése: kereskedik magával a "gonosszal" is, ha az nyersanyaggal pumpálja a kínai gazdaságot. Kína motivációja ezek alapján talán érthető.

Oroszország pénteki, ENSZ-BT-s vétójának hátsó mozgatóján még gondolkozom.

Zöldfül · http://zoldful.blog.hu 2008.08.21. 22:04:32

"Kínát nem érdekli partnereinek politikai berendezkedése: kereskedik magával a "gonosszal" is"

Na, ez egy kicsit egyoldalú így.
Amerika és Európa is csak az általa gonosznak minősítettekkel kapcsolatban léptet életbe korlátozást, ami mindig az aktuális politikai érdekek szerint történik.

Annak idején Amerika látta el fegyverrel az afgán lázadókat, akiket ma megpróbál kiirtani.
A sah idején elég rendesen felfegyverezte Iránt, aztán most meg az egyik főgonosz.

És honnan tudhatnánk, hogy titokban melyik vállalat játsza ki a korlátozásokat?

Miután annak idején az Európai nagyhatalmak végigrabolták a fél világot a gyarmatosítás során, elég farizeus dolog mutogatni Kínára, hogy a gonosszal kereskedik... semmi erkölcsi alapunk nincs rá. Annak idején a spanyolok, portugálok, angolok, franciák, olaszok ennél cifrább dolgokat is műveltek (gondoljunk csak ópiumháborúra, ugye?)
Szóval csak azóta lettünk errefelé ilyen erkölcsösek, amióta anyagilag már megéri...

Zöldfül · http://zoldful.blog.hu 2008.08.21. 22:18:46

Azt se értem, hogy egy nagyon más gyökerű, tradíciójú, nagyon más realitású országban miért várják el a nyugati tipusú demokráciát?
Az USA-ban a hatvanas évekig még természetesnek számított a faji diszkrimináció, most meg jönnek azzal, hogy ők a világ szabadságának és a demokráciának a védelmezői...

Gezanguz · http://kinyerma.blog.hu 2008.08.22. 00:12:03

Szia Zöldfül!

Az első hozzászólásoddal teljesen egyetértek. Nem akartam Kínát negatívan beállítani, inkább csak ironizálva rávilágítani, hogy - annak ellenére, hogy az eredeti példámnál maradva Kína a hatalmas Kongóban pl. az ásványkincsekből való részesedésért cserébe afféle fejlődéshozóként jelenik meg (lásd az izgalmas riportot erről itt: news.bbc.co.uk/2/hi/programmes/newsnight/7343060.stm ) - Kína minden "mozdulatában" ott van a hátsó mozgató érdek, ugyanúgy ahogy az USA és az európai "nagy" ex-gyarmattartó országok gesztusaiban is (pl. franciák hallgatólagos támogatása idén a csádi Idriss Deby elnöknek; francia szál idén a Comore-szigeteken; brit pofázás a zimbabwei választások recepciójaként, stb.). Tehát én főleg a gesztusokra gondolok most, s mindennek leírásánál Afrikára fókuszálok.

A második kommenteddel is egyetértek! Ugyanakkor éppen erről szól az én cikkem is: mindenki (britek, Mugabe, vagy teszem azt Bush) a másikra mutogat, miközben elfelejti, hogy évekkel azelőtt mit tett ő vagy, az országa (háború, kizsákmányolás, elnyomás, ha akarod apartheid). Vagyis bizonyos helyzetekben egyesek az erkölcsi nevelő szerepét veszik magukra. Tehát amikor azt írom, hogy: "100-nál több támogatójukat ölték meg a választás 1. fordulója utáni erőszakban, éppen eleget ahhoz, hogy a Nyugat fejcsóválva mutogathasson Mugabéra és országára: «kérem szépen, ez nem helyes; tessék demokratának lenni, mert mi is azok vagyunk!»” - akkor éppen ironizálok: mi sem vagyunk szentek, egyáltalán nem!

Mindenesetre a "kereskedik magával a «gonosszal» is" kijelentést fenntartom, mert ez az állítás a mai Afrikára rendkívül jól ráillik. Nem érzem ferdítésnek, mert kire mondjuk, hogy maga az ördög, ha nem a kampányhacukás vén diktátorra, Robert Mugabéra? Magam láttam egy Al Jazeera interjút, ahol Mugabe mézesmázosan mondta, hogy a Nyugatból nem kér, helyette inkább Kínától vár partnerséget. Biztos bensőségeset.

üdv és köszi a kommentet! :)
Gezanguz

Zöldfül · http://zoldful.blog.hu 2008.08.22. 18:15:00

Kösz a választ, így már érthetőbb. :)

Gezanguz · http://kinyerma.blog.hu 2008.09.16. 14:44:34

Sziasztok!

Bár nagy kísértést érzek, hogy magam számoljak be a zimbabwei választások utáni eseményekről - a történelmi fordulatról, Mugabe úr és Tsvangirai hatalommegosztásáról -, mégis tartom magam a cikkemben (lásd feljebb) megígértekhez: "blogunk nem ered a választások után kialakult helyzet nyomába." Saját elemzés helyett ajánlom András mai írását Zimbabwéről, Összefogtak az ellenségek címmel, kitekinto.hu/afrika/afrika/2008/09/16/zimbabwe_osszefogtak_az_ellensegek

Kellemes hetet nektek!
Gezanguz Skandináviából