Hölgyeim és Uraim! Vagy hogy baszkul fogalmazzak, Andrea-jaunak!

EDIGEJ ezúttal az azeri választások bugyraiba kalauzolja Önöket! Élvezzék, én is azt teszem:

Kedves Olvasók, most pedig a „Ki kicsoda Azerbajdzsánban?” című rovatunk következik!
A kérdésre persze egyszerű a válasz: Ilham Alijev elnök a jani, a többiek pedig jószerével senkik. Mivel azonban szerdán szavaznak az azeriek, lássuk, mi a helyzet a Kaukázus egyik legfontosabbnak tartott országában!
 
Kezdjük azzal, hogy az orosz modell szerinti választásokat láthatunk. Ez röviden azt jelenti, hogy Ilham Alijev elnök úr maximum azon izgulhat, hogy 75% feletti vagy alatti eredményt sikerül-e összeügyeskedni az első fordulóban. Egy kb. egy hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint közel 80%-os eredményre számíthat Alijev papa (aki nemrég örülhetett unokája születésének), míg a kihívók 1% alatti népszerűséggel büszkélkedhetnek. Kb. úgy képzeljük el ezt, mint a Gyalog galoppból a fekete lovagot, aki kezek-lábak nélkül pattog a földön, hogy „Ne egyezzünk ki döntetlenben?”
 
Az ellenzék nagy része azonban bojkottálja a választást, de ha nem ezt tenné, akkor sem tudnának igazán labdába rúgni. Legutóbb a 2005-ös parlamenti választáson lett volna erre esély, csak akkor a labda közelébe sem engedték őket. Ráadásul mindezek után sikerült azon összevesznie az Azadlyq (azaz Szabadság) koalíció tagjainak, hogy hogyan tiltakozzanak a kormány ellen. Ez ahhoz vezetett, hogy jól fel is bomlott az együttműködés kb. egy évvel azután, hogy megalakult. Az ellenzék jelenleg egy harmatgyenge együttműködést működtet, miközben igazából rajtuk kívül senki sem érti, miért bojkottálják a választásokat.
 
A válasz persze egyszerű: én sem dobálom a pénzt a félkarú rablóba, ha tudom, hogy úgysem az enyém lesz a jackpot. Ráadásul az új választási törvény, ami négy hónapra mérsékelte a kampányidőszakot, és a megjelenési formákat is eléggé lekorlátozta, nem túl demokratikus, illő tehát, hogy tiltakozzunk ellene. Na de jobb lesz ettől valakinek? A válasz: nem. Az ugyanis senkit sem érdekel, milyen fájdalmas az azeri ellenzék élete, hiszen nagyobb dolgok forognak kockán. Például olaj vagy gáz. Vagy mindezek tranzitja. Azerbajdzsán az utóbbi években emiatt félelmetes gazdasági növekedést produkált (2005-ben pl. közel 30%-ot), és a meglévő pénzt szépen újra is osztotta. Közben persze akrobata-ügyességgel próbált meg egyensúlyozni a nyugat és az orosz nagytestvér között. Ami, ugye, a Kaukázusban egyáltalán nem könnyű. Főleg, ha az ország egy jókora részét megszállták. Esetünkben a szomszéd örmények és a karabahi örmény lázadók. Ez egy régi história, a lényeg az, hogy Azerbajdzsán a gazdag gyerek, aki az elmúlt években mindenféle fegyvert és hadi fejlesztést tudott venni, amit a szegény gyerek Örményország nem, viszont az örményeknek erősebb a papájuk (azaz a szövetséges Oroszország). Ennek ellenére elég meglepő lenne, ha az azeriek nem próbálnák meg érvényesíteni az igazukat fegyverrel, bár a nagytestvér Törökország jelenleg Örményország felé is enyhül, mivel szót szeretne kapni a régióban. De ez egy másik történet.
 
Tehát gazdasági növekedés, energiahordozók, újraelosztás. És a mindezek után következő rekordmagas infláció. Ebben az évben a 23%-ot is túllépheti az árnövekedés, ami sok mindenkit zavar, de nem elegeket. Tüntetni ráadásul nehéz, mivel a bakui városháza folyamatosan betiltja ezeket, vagy olyan helyeken engedélyezi, ahová úgyis lusták elmenni az azeriek. Mintha pl. csak Békásmegyeren lehetne tüntetni – kit érdekelne egy olyan? Az ellenzék két fő ereje, a Müsavat (azaz Egyenlőség) és az Azadlyq koalíció megmaradt tagjai viszont próbálkoznak, de azért ők is érzik, hogy nekik ebben a játszmában nem osztottak lapot sem azeri, sem külföldi oldalról. Utoljára Amerika próbálkozott ezzel, 2005-ben de nem jött össze a grúz és ukrán forgatókönyv, most pedig ki merné destabilizálni a Kaukázust?
 
De mivel hivatalosan mégis hét jelölt van, úgy illik, hogy legalább néhányat bemutassunk.
Itt van először is Ilham Alijev, a bajszos úriember, akire onnan emlékezhetünk, hogy az idén majdnem elfelejtett kezet fogni Sólyom Lászlóval, amikor Budapesten járt. Ő a papa, Hejdar Alijev halála után került hatalomra, leheletfinoman megkérdőjelezhető módon (néhány hétre beugrott miniszterelnöknek, hogy simán menjen az utódlás). Ez volt az első dinasztikus utódlás a volt szovjet köztársaságokban, a nyakamat rá, hogy ilyet még lukasenko (nemecsekizáljuk továbbra is) sem csinálna, a fáraószerűen uralkodó Türkmenbasi pedig nem mert. No, a lényeg az, hogy itt van ifj. Alijev, aki ha lehet, még keményebben folytatja azt, amit a papa 1993-ban egy puccsal elkezdett. Ez leginkább a már említett egyensúlyozást, külföldön az olajra éhező országok vezetőivel való mosolygást és az ellenzék módszeres elnyomását jelenti, amit persze újságíró-letartóztatásokkal és mindenféle verésekkel fűszerez. Azt kevesen tudják róla viszont, hogy apja azért záratta be a kaszinókat Azerbajdzsánban, mert így igyekezett kúrálni a fiú játékszenvedélyét, hogy aztán egy nagyobb játékszert adjon a kezébe: az országot magát.
 
A jelenleg még állva maradó ellenzéki jelöltek közül a legviccesebb talán Hafiz Hadzsijev, aki egyébként biológus és halász. A legutóbbi elnökválasztáson a tévékamerák előtt verekedett össze egy (szintén ellenzéki) jelölttel, hogy aztán az eget rengető 0,3%-os eredménnyel zárja a voksolást. A mostani kampányban is szépen exponálta magát, mikor több miniszter fellógatását kérvényezte (és ez ott fel sem tűnik, bezzeg ha Kövér mondja…). Egy hétre rá megtámadták a kampányirodáját, de még az is elképzelhető, hogy ez igazából ő maga volt. A jelenlegi választáson hasonlóan szép, 0 és 0,5% közötti eredményre számíthat.
 
Vesztegethetnénk a többi „ellenzéki” jelöltre a szót, de egyrészt semmi esélyük, másrészt legtöbbjük arctalan nímand. Az ellenzék igazi vezetői – az előző választáson második helyezett, volt köztársasági elnök Isza Gambar, a régi motoros, sokat zaklatott Ali Karimli, vagy a moralizáló Lala Sövket – leginkább a választások után tűnhetnek majd fel, amint teljesen feleslegesen csatára vezénylik néhány száz hívüket Baku egyik terén.

 

by EDIGEJ

Szerző: Hentes Fülöp  2008.10.14. 21:51 Szólj hozzá!

Címkék: választások oroszország azerbajdzsán örményország diktátor parlamenti választás ilham alijev

A bejegyzés trackback címe:

https://kinyerma.blog.hu/api/trackback/id/tr53714348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.