Mielőtt belemerülnénk még jobban a korrupt bengáli politika deltatorkolatába, egy szép gesztust is bemutatunk, amely görbe tükröt tart a kizsákmányoló burzsoázia elé. (Hm, hol is hallhattam ezt a kifejezést...?) Aki bátor, és helyén a szíve, megfejti rettentő rejtvényünk:

Egyikőjük 1940-ben, másikuk 1976-ban született, és mindketten Bangladesh-i illetőségűek. Szeretnének a nélkülöző tömegeknek valami kézzelfogható segítséget nyújtani, próbálkozásuk még a magyar szociális munkások rétegét is meghatotta és cselekvésre ösztökélte. Ötletük a világ egyik legkiemelkedőbb jutalmát, a Nobel-békedíjat érdemelte ki. Ki ez a két figura?

Kissé átvágtuk olvasóinkat a palánkon, ugyanis az egyik figura nem élőlény, hanem egy "organizmus", közelebbről egy pénzintézet. Másikuk annál élettel telibb csóka, méghozzá Muhammad Junusz. Kettejük kapcsolata pedig abban áll, hogy Junusz egy nap úgy döntött, némi tőkével bankot alapít (történt ez az 1983-as esztendőben), hogy kis összegű hitelekkel segítse a nyomorgó bangladesi kosárfonókat. Bankját, a Grameent azóta mintegy száz ország kopírozta le, hogy az elszegényedett tömegek ne az aranyfukszos uzsorásokhoz járjanak (ne menj messzebb az Ormánságnál).

Maga Junusz 1940-ben sírt fel először, majd hipphopp fölcseperedett, és egyszercsak a Dhakai Egyetemen találta magát diplomával a kezében. Nosza, átugrott az Egyesült Államokba, majd Ph.D. fokozatot szerzett a Vanderbilt Egyetemen közgazdaságtanból. A Közép-Tennessee Állami Egyetemen oktatott, majd ráunt a sajtburgerre, és hazatért Bangladesh-be. Szülővárosa, Chittagong egyetemén helyezkedett el (mintha nem látott volna eddig elég egyetemet), és megalapította a közgázos fakultást a büszke bengáli bacseloroknak.

Innen már csak egy ugrás volt a humanitárius szolgálat (szubjektív: hazánkban kevés közgázos végzettségű emberről tudnám elképzelni, hogy a nélkülözők szolgálatába álljon). A Grameen megalapítása után egy évtizeddel az ENSZ alkalmazásába került, ahol a harmadik-negyedik világ problémáit próbálta okosan kezelni - persze mindenféle pénznyelő ENSZ-árnyékszerveken keresztül. Közben Dél-Koreától Svédországon át Jordániáig körülrajongták őt a filantrópok, számtalan díjat zsebelt be, és az ENSZ Alapítványának oszlopos tagja lett.

A Grameen specialitása a mikrohitel, ami persze manapság már elterjedt műszó, minden szarra használják, ami pénzeszköz. Azonban Junuszék ezt is a szűken vett ún. Grameencredit nevű hitelkonstrukciójukra értik, amely gyakorlatilag szokatlanul kedvező feltételek melletti hitelt jelent. Alapvető, hogy valamely magasztos humanitárius célra használják fel, úgy mint munkahely-teremtés, szegénység felszámolása, mezőgazdasági hatékonyság növelése, infrastruktúrafejlesztés. Hozzájuthatnak nonprofit szervezetek, de persze azok, akiket lecsekkoltak előbb, hogy nem zsebbe süllyesztik a dollárt, hanem valami közhasznúba invesztálnak.

A szegény hitelfelvevők rendkívül fasza körülmények között törleszthetnek. Nincs szerződés, meg jelzálog, meg egyéb nyugati répaságok: a bank - durván fog hangzani - a kölcsönös bizalomra épít (Köszönjük, Emese). Ez nem is csoda, hisz olyan emberek kérnek pénzt, akik tökéletesen hitelképtelenek, és sokuk analfabéta, szóval egy szerződéssel nem sokra mennének velük.

A Grameen ars poeticája az, hogy nem a jótékonykodással kell segíteni az embereken, hanem korrekt feltételeket biztosítani számukra, hogy önerőből kikecmeregjenek a globalizáció sarából. A számok igazolják őket: 7,6 millió ügyfelet tartottak nyilván novemberben, és a kezdetek óta kb. 7500 millió dollárt adtak kölcsönbe (cirka két és fél évtized alatt). Gyakorlatilag az összes faluban vettek már fel tőlük kölcsönt.

Arra a fogas kérdésre, hogy a szegény emberek visszafizetik-e a hitelt, a válasz a számokban rejlik. Mivel a bank működik, sőt profitál, úgy tűnik a bengáliak legalábbis a világ legjobb adósai. Tegyük hozzá gyorsan, 97% a női hitelfelvevők aránya, és - legyünk előzékeny lovagok - úgy tűnik, a helyi hölgyek pragmatikusabbak a pénzügyekben. Kivéve ha a hatalom közelébe kerülnek...

No és következzen az, ami a magyar embernek a legfontosabb: NYERESÉG, nullszaldó vagy veszteség? 1983-tól 1997-ig változóan nullszaldó körül alakult a helyzet, de általában csekély profitot hozott a vállalkozás. 1998-ban csúcsot döntöttek, 2,15 millió dolláros növekedést könyvelhettek el, ez később picit visszaesett, de az igazi robbanásra még várni kellett. 2003-tól kezdve profitban dúskáló vállalkozássá vált a Grameen, 2006-ban 20 millió dolláros nyereséggel zárták az évet! Ezután drasztikus visszaesés következett 2007-ben, és kiváncsian várjuk, mi lesz a helyzet idén és jövőre, hisz itt a szörny, a rém, a gonosz, a fattyú, a gyilkos, a mészáros, a Rettegett Nagy Gazdasági Világválság Vol. 2.

Később jelentkezünk egy közös jelölt- és eredménybemutató poszttal, azonban az idő, a disznófejű nagyúr, nos ismét a nyakunkba liheg, és nem enged blogolni, ám jön még kutyára dér!

Breaking késve: Egy apró hír, amit az m1 híradója osztott meg velünk délben: 2000 nemzetközi megfigyelő őrzi a választások tisztaságát. Osszuk el őket a lakosokra, íme egy szépen csengő arányszám: 2 000 : 150 000 000. Egyszerűsítsünk: 2: 150 000. Tehát a végeredmény az lesz még némi machináció után, hogy 75 000 csókára jut egy megfigyelő. Pofon a szarnak.

Szerző: Hentes Fülöp  2008.12.28. 23:09 Szólj hozzá!

Címkék: bank szegénység bangladesh hitelezés grameen bank nobel békedíj

A bejegyzés trackback címe:

https://kinyerma.blog.hu/api/trackback/id/tr58846108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.