Dobro utro, kedves olvasók! Engedjék meg, hogy Emir Kusturicába ojtott Chrudinák Alajosként kalauzoljam el önöket - ismét - a volt Jugoszlávia legsötétebb sarkába. Ismét, mondom, hisz egyszer már ellátogattunk Macedóniába. Akkor remélhetőleg mindenki megtudta, hogy mi is az a FYROM és miért hívják így őket, szóval továbbléphetünk az advanced szintre. Erre készülnek macedón barátaink is. Hogy pontosítsunk: vasárnap szeretnék, ha nem halnának meg annyian a választások alatt, mint tavaly, hisz az egy EU-tagjelölt országban mégiscsak ciki.
Érdekes módon a tavalyi választásnak sem volt sok tétje abból a szempontból, hogy ki kerül hatalomra (avagy esetünkben: marad hatalmon). A másodkategóriás Ségolene Royal utánzattal nyomuló szocdemek még csak meg sem tudták emberesen szorongatni a fiatal harvardi diplomásokkal felálló jobboldalt, az egyébként rém vicces nevű Belső Macedón Forradalmi Szervezetet (a külsősök valahol máshol tevékenykedhetnek, gondolom, ügyeljünk rá, nehogy egy forradalmi macedónt kapjunk hirtelen a nyakunkba). Volt azonban csihi-puhi, öldöklés, főleg az albán lakosok között, amiért az EU magasra emelte a mutatóujját. No de mi lesz a vasárnapi elnökválasztáson?
Annyiban hasonlít a tavalyira a szavazás, hogy megint nem az a legfontosabb, ki fog győzni. Hanem hogy egyrészt sikerül-e idén a rohamrendőrség nélkül is szavazni, meg hogy mi történik utána a mostani elnökkel, Branko Crvenkovszkival, aki a macedón politika Orbán-Gyurcsánya. Egy személyben. Erre hamarosan visszatérünk, de először lássuk a problémákat és az azok megoldására készségesen ajánlkozó, felszegett üstökű macedón (és albán!) honfiakat. Mert hogy azért lehet meglepetés.
Macedónia az egyik problémáját megoldotta tavaly. Nevezetesen azt, hogy működjön a parlament. Korábban ugyanis Crvenkovszki emiatt folyamatosan beleszólt a politikába, ráadásul nem is volt buli az ország közel egyharmadát jelentő albán kisebbség legnagyobb pártja nélkül politikát csinálni (ők bojkottálták a törvényhozást). Azóta bevezettek jópár gazdasági reformot (na azért persze a válság őket is a padlóra küldte), és a kormányt annak ellenére hurráoptimizmus övezi, hogy februárban jópár hétig nem kaptak fizetést a közalkalmazottak.
A másik problémát azonban nem sikerült megoldani. Nevezetesen, hogy Görögország még mindig durcáskodik az ország nevével kapcsolatban. Az elnöknek itt van joga és lehetősége is beleszólni a politikába, szóval miért ne tenné. Teszi is. A miniszterelnök, Nikola Gruevszki, mikor tavaly megelégelte, hogy az országa már harmadik éve nem kezdhet csatakozási tárgyalásokat az EU-val a görögök hisztije miatt, fogta és beperelte Görögországot a Nemzetközi Bíróságon. Csakhogy erről az elnököt elfelejtette megkérdezni, amiért Crvenkovszki természetesen kiverte a balhét.
Nem véletlen, hogy a kampány nagyrészt erről szól. A baloldal engedne a görögöknek, hogy minél gyorsabban csatlakozhassanak a NATO-hoz és az EU-hoz, a jobboldal pedig nem. A végső szót persze a jobboldali kormányfő fogja kimondani, aki annyira meggyőződéses Macedónia-párti, hogy Nagy Sándor szobrokat emeltetett és mindent a nagy ősről nevezett el az elmúlt néhány évben, csak hogy hergelje a görögöket (ami görög származását tekintve különösen vicces). Persze az is lehet, hogy néhány év múlva már tök felesleges lesz erről vitatkozni, mert akkor már Albánia 2-nek hívják majd Macedóniát. Az albánok jelenleg a lakosság 25-30%-át teszik ki, de sokkal szaporább népség, mint a macedónok, akik ezért jogosan félnek attól, hogy egyszer csak kisebbségben találják magukat a saját országukban.
A jobb- és a baloldal jelöltje egyébként ebben is nagyon különbözik egymástól. A baloldali jelölt ott volt a 2001-es Ohridi Egyezmény aláírásánál (ami lezárta a macedón-albán etnikai konfliktust és több jogot adott az albánoknak), s ezért szereti, a jobboldali jelölt pedig nem volt ott, és utálja. A kampány persze ezen kívül sok mindenről szólt, egész meglepő dolgokról is (pl. a melegek jogairól). De a háttérben mégiscsak az áll, hogy ki tudja a bábját az elnöki székbe juttatni. Tehát kik is ők?
Gyorgye (Georgi) Ivanov, a választás nagy esélyese, a forradalmi belsőmacedónok (vagy hogy is van ez) és a kormány jelöltje, ránézésre egy kisvárosi vállalkozónak tűnik, pedig egyetemi professzor. Görögországban, Szarajevóban és Bolognában is tanított. Aztán különböző NGO-kat alapítgatott, és egész mostanáig a Szkopjei Egyetem katedráit koptatta. Meggyőződése szerint a melegek pusztán paranoiások. Ha megválasztanák, minden bizonnyal hűen követné a kormány irányvonalát. Mit is várhatnánk persze egy olyan fél-politikustól, aki annakidején a miniszterelnök egyik hű tanácsadója volt? Most épp 34,8%-on áll.
Bezzeg a nyelvtörőnek sem utolsó Ljubomir Frcskovszki nem ilyen! Ő makacsul ellenszegülne Gruevszkinek és minden áron nyomná.... ...azt a vonalat, amit az ellenzéki szocdemek, és minden bizonnyal maga Branko Crvenkovszki adna a szájába. A macedón újságírás Bayer Zsoltja már a kampány során sem kímélte a miniszterelnököt, meg persze riválisát, Ivanovot sem, akivel vicces módon kollégák a Szkopjei Egyetem jogi tanszékén. Hátránya, hogy valószínűleg nem lesz belőle elnök, pedig annakidején még a belügyminiszteri Audi kényelmét is élvezhette egy szocdem kormány alatt. Jelenleg 14,6%-ot szerezne.
Imer "Nótás Pityu" Szelmani az eddigi legnagyobb meglepetés. Nemcsak, hogy masszívan előzi az előzetesen biztos másodiknak gondolt Frcskovszkit, de akár még arra is lehet esélye, hogy elnök legyen. Ez azért lenne döbbenetes, mert Szelmani albán. Ennek megfelelően Obamához hasonlítja magát, nem kis egóról téve tanúbizonyságot. Az viszont biztos, hogy Szelmani népszerű jelölt azzal lett, hogy békességgel kampányol. Ez már az albán szavazók között sem utolsó szempont, de még az is lehet, hogy ha ő jut a második fordulóba, a kormány összes (macedón) ellenzője is mellé áll, ami komoly fegyvertény lehet. Ráadásul valószínűleg ő az egyetlen olyan elnökjelölt, aki tényleg a saját szövegét nyomná az elnöki székből. Kicsit árnyalja a képet, hogy Szelmani maga is az egyik, néha fegyverrel is torzsalkodó albán pártból, az Albán Demokrata Pártból érkezett, ami tavaly kikerült a kormányból és Szelmani új pártot alapított, az Új Demokráciát. Egyébként pedig egy Szkopjéhez közeli város népszerű polgármestere, ami szintén dobhat az esélyein. Az első fordulóban 20% körüli eredményre jó.
A maradék négy jelöltre nem érdemes tárhelyet pazarolni. Van itt még két albán jelölt, akik ketten együtt további 15%-nyi szavazatot szereznének, igaz, ők csak azért indulnak, mert megijedtek, hogy Szelmani elviszi a szavazatokat jó messzire a két hagyományos albán párt elől. Ezen kívül Nano Ruzsin, egy nagyszájú, de - nomen est omen - kis támogatottságú, elismert diplomata, valamint Ljube Boskoszki, egy másik volt belügyminiszter, akit nemrég még háborús bűnökkel vádoltak Hágában. Van viszont egy csomó bizonytalan, akik még alaposan felboríthatják az egyébként nagyon durva, a választók folyamatos személyes vegzálásával is járó kampányt. Na és ne feledjük, hogy lesz egy második forduló is, és a tét nem csak ennyi. Hiszen egyrészt arról is dönt Macedónia, kisöpri-e a jórészt ellenzéki vezetésű önkormányzatokat a hétvégén (valószínűleg igen), és a választás után...
...Branko Crvenkovszki (alias Berényi Miklós) visszaül a szocdemek elnöki székébe. Onnan eddig is csak azért hiányzott, mert az alkotmány szerint az elnök nem lehet pártelnök is. Ha leszámítjuk az elmúlt öt évet, mialatt Branko az elnöki székből azért informálisan eligazgatta a pártot, már 1991 óta, tehát 18 éve vezeti a szocdemeket. Kevés olyan politikus van a régióban, aki ilyen régóta tartja a kezében egy politikai oldal tökeit, és még mindig csak 46 éves! Az MSZP-ben ez a korosztály megújulásnak számított, itt meg a régi gárda képviselője Crvenkovszki, aki háromszor volt miniszterelnök, egyszer elnök és mostantól újra az ellenzék vezetőjeként készül gyomrozni Gruevszkiéket. Ahogyan eddig is tette, egyébként, csak most szabadabb mozgástérrel, közben visszarángatva a szocdemeket a süllyesztő kapujából. Nehéz menet lesz!
No de mi is kedvezhetne jobban egy szociáldemokrata pártnak mint egy gazdasági válság és egy karizmatikus elnök?
