A „szivárvány-nemzet” egy liberális, demokratikus eszme. „Afféle iránymutató” – ahogy a kalandor kalóz Jack Sparrow mondaná. A „szivárvány-nemzet” Desmond Tutu Nobel-békedíjas érsek bibliai ihletésű találmánya. A fogalmat széles körben használták Dél-Afrika multikulturális, sokszínű – és soknyelvű – társadalmának megjelölésére az 1994-es rendszerváltás óta, sokan azonban állítják: az eszményi fogalomnak nem sok köze van az aktuális valósághoz.

Baráti címer, hibrid himnusz, 11 nyelv

A Kinyerma azokat a kulturális konstrukciókat keresi tehát, amelyek megvalósítják a szivárvány-nemzet eszményét, természetesen a szimbolika és nem a mindennapi élet szintjén. Elsőként a 2000-ben elfogadott dél-afrikai címert vizsgáljuk, amelyen az Egység a különbözőségben (!ke e: ǀxarra ǁke) felirat felett őslakos koiszán emberek üdvözlik egymást, s igaz, hogy a szimbólumon helyet kap egy lándzsa és egy ütlegelésre jó gombvégű nobkiri (knobkierri) bot is, ez azért mégis barátibb, mint a szomszédos Mozambik címerében az AK-47-es vörös csillag alatt.

A másik konstrukció Dél-Afrika himnusza, amelynek szerintünk – az apartheid érában való használatától elvonatkoztatva – épp afrikaans betétje a legszebb, mert germán nyelvi élményt nyújt! (A himnusz második felének afrikaans és angol nyelvű részét magyarra fordítottuk, de a lenti videón eredeti nyelven hallgatható!)

A Dél-Afrikai Köztársaság alkotmányában rögzítve van, hogy az országnak 11 hivatalos nyelve van, köztük a rendkívül érdekes nyugati germán nyelv, az afrikaans „amely a németalföldi (holland-flamand) nyelv származéknyelve, és különböző németalföldi nyelvjárások alapján a Fokföldön alakult ki a XVII-XVIII. században.”** További hivatalos nyelvek természetesen a zulu, az angol, a sosza, az ndebele és a szvázi.

És végül a legegyértelműbb szimbólum – Dél-Afrika zászlaja – is beleillik a szivárvány-koncepcióba. A zászlót az ország első demokratikus választásai alatt, 1994-ben fogadták el, és blogunk szerint eléggé szivárvány-szerű.

Idegengyűlölet ellen himnusz és hip hop

Kritikusai szerint azonban a szivárvány-nemzet csak illúzió, és béke és emberiesség helyett mi is sokszor inkább a johannesburgi szegénynegyed lincselő erőszakát – a szomszédos Zimbabwéből és Mozambikból érkező bevándorlók százezrei ellen kirobbanó idegengyűlöletet – látjuk szemeink előtt (az erőszakot felülreprezentáló média képein). A szerző tavaly be is raktározott egy ilyen képet a nyomtatott Népszabadságból, hátha jó lesz még ilyen esetekre (a nagy képért katt ide):

A tavaly májusi zavargásokban 62 ember halt meg Dél-Afrikában. Az erőszakot a bevándorlók elleni düh motiválta. Az utcai „eljárásokról” a  Kitekintőn lehetett olvasni egy durva, konkrét sztorit is. A felgyülemlett xenofóbia tavalyi kirörését mi itt nem részletezzük, inkább megmutatjuk, hogy egy dél-afrikai hip hop banda, hogyan reagált rá. Következzék egy kreatív mix, amelybe a himnuszt és Nelson Mandela 1994. május 10-ei beszédének legsúlyosabb részét, a "Soha soha és soha újra ..."-t is belegyúrták. Íme a Suburban Menace, azaz Külvárosi fenyegetés nevű banda klipje. (A banda neve amúgy nagyon passzol a nemzetközi média tavalyi "Johannesburg-képéhez"!)



Szimbólumok: túl magasan a mérce

A Dél-afrikai himnuszhoz és a szivárvány-nemzet eszményéhez visszatérve:

Ha túl magasra állítjuk a mércét, utána pedig leverjük azt, amikor nekirugaszkodunk, csalódottak leszünk. Tutu bibliai ihletésű*** elképzelése és Dél-Afrika himnusza túl magasra állítja a mércét, amit ezután könnyű leverni:

Tény, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság az afrikai kontinens „demokratikus zászlóshajója”, amely a – világ országaiban a szabadság fokát mérő – Freedom House szervezettől is igen jó értékelést szokott kapni. 2008-ban Dél-Afrika a politikai, illetve az állampolgári jogok területén két darab 2-es értéket, míg Magyarország – a legtöbb európai országgal együtt – 1-es (vagyis a legjobb) értékeket kapta a hétfokos skálán. Bár napjaink Afrikájában a 2-esek bezsebelése elképesztően jó eredmény, a dél-afrikai kormánynak komoly (és amúgy tipikus) problémákkal kell szembenéznie itt is:  

Az apartheid utáni Dél-Afrika a bűnözés – különösen a nemi erőszak és a gyilkosságok – terén előkelő helyet foglal el a világon. Ez napi 50 gyilkosságot és 150 megerőszakolást jelent – írja a BBC. Az országot nem véletlenül nevezték a nemi erőszak fellegvárának, és érdekes módon a statisztikát a leendő elnök, Jacob Zuma sem javítja.

Nem csak a bűnözés elterjedt, de a HIV/AIDS is. 2007-ben 5-6 millió HIV-fertőzött volt a 48 milliós országban. 2006-ban pedig mintegy 340 ezer dél-afrikai halt meg AIDS-ben.

A dél-afrikai szegény feketék és a munkanélküli fiatalok nem attól lesznek elragadtatva, hogy nemzetüknek van egy jó kis fogalma – a szivárvány-nemzet –, hanem attól, hogy kapnak állást, s meglesz a betevő falatjuk. A mai Dél-Afrikában a gazdagok és szegények közti szakadék szembetűnőbb, mint valaha – írja a BBC. Azonban nemcsak a fehérek és a feketék életminősége mutat továbbra is nagy különbségeket, hanem a jómódú és tanult középosztálybeli feketék – az ún. „fekete gyémántok” – és szegény fekete honfitársaiké is. A „fekete gyémántok” néhánya BMW-vel jár és úszómedencében hűsíti magát, míg sokan – a johannesburgi Soweto városrészben, vagy a tengerparti Port Elizabeth-ben is – bádogkunyhókban laknak.

Konklúzió

A fő, hogy a szivárvány-nemzet gondolata megvan, és Mandela arcképével kapcsolatban, vagy „dél-afrikai álom” néven ott lebeg az emberek szeme előtt. Ezért azt megállapítanunk, hogy 15 évvel az apartheid vége után a szivárvány-nemzet inkább elmélet, mint kézzel fogható valóság, felesleges, hisz ez egyértelmű kezdettől fogva: az eszményképek jellemzője, hogy maximum nagyon nehezen lehet hozzájuk felérni.

Negatív kritika helyett blogunk azt hangsúlyozza, hogy Mandela országa a demokrácia afrikai zászlóshajójaként sokaknak példát mutatott. Ha az imént vastagbetűvel szedett súlyos problémákat Dél-Afrika érdemben tudná kezelni, vagy visszaszorítani, az közelebb hozná őket saját szivárványuk tövéhez, az eszményhez. A Kinyerma-blog ezért drukkol.  
 

* Tudatosan hagytam ki az ewige 'örök' szót és fordítottam a hegyeinket 'hegyláncainknak'. Mindezt azért, hogy azonos szótagszámúra faragjam a germán sorokat.
** idézet: Hutterer Miklós, Bevezetés a germanisztikába, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993 (kézirat, első kiadás: 1968)
*** Noé története: az özönvíz után Isten szövetséget kötött minden élőlénnyel. Ennek jelképe a szivárvány!