Miután duplacikkünk első részében megismertettük drága olvasóinkat a három legnagyobb párttal, a kormányzó Fianna Fáillal, az ellenzék vezető erejével, a Fine Gaellel és a jelenleg már a második legerősebb pártnak számító Munkáspárttal, most a kicsik felé fordul szemünk világa. Íme a golyózáport is túlélő golyóálló férfi, aki Írország legpatinásabb és legkeményebb pártját vezeti. Majd következik az autópálya-építést a kulturális örökség elé tevő zöld exminiszter. No és persze nem maradhat ki Írország nagy vörös összeborulása sem a profit ellen.
Elpusztíthatatlan Adamsék
Az eddigi 2:1-es konzervatív-baloldali arányt tovább fokozzuk most, és bemutatjuk azt a pártot, amely megtestesíti a független és szuverén Írországot, és az ír szabadságharcot. Ez a párt a hírekből ismerősen csengő Sinn Féin. A magyarul "Mi Magunk" nevű szervezet a legrégebbi nagy párt, amely jelenleg is üzemel az Ír-szigeten. 1905-ben Arthur Griffith alapította, és évtizedek óta ők a domináns kutyák az ír politikában. Írország kettészakadását, a háborúskodást, a konszolidációt és a békekötést követően a Sinn Féin bekerült a törvényhozó és végrehajtó hatalomba az Ír Köztársaságban és Észak-Írországban is. A Dáilban a legkisebb pártnak számít, mindössze öt helyet birtokolnak a Sinn Féin-esek.
A Sinn Féin tagjait már az 1916-os húsvéti felkelés előtt is megválasztották helyi politikai pozíciókba, de több tag beállt lövöldözni a felkelésbe is. Később az Ír Köztársasági Hadsereggel (ismertebb nevén az IRA-val) is összespanolt a Sinn Féin, ezért a nevük végképp pejoratívvá vált a lojalisták szemében. A britekkel megszületett 1921-es szerződés után Eamon de Valera és bandája kilépett a pártból, és létrehozták a már említett Fianna Fáilt. 1970-ben Észak-Írországban még egy szakadást megért a Sinn Féin, ekkor ugyanis a párt a mentén a törésvonal mentén szakadt szét, hogy részt vegyenek-e az északír parlament munkájában vagy sem. A Sinn Féin végül történelmi szerephez jutott: ők is ellenjegyezték az 1998-as békeszerződést a britekkel.
A két államban is politizáló szervezet jelenlegi feje Gerry Adams (a családja pedig vélhetően az Adams Family). 1983 óta csapatja a párt élén, és már 1983-1992 között, illetve 1997 óta a brit parlament tagja. Adams kőkemény republikánus felmenőkkel rendelkezik: apja páldául az IRA tagjaként vett részt egy rajtaütésben, meglőtték, lecsukták. Anyja az IRA női szárnyának volt tagja, és bátyjai is IRA-sok voltak. A Sinn Féinhez 1964-ben csatlakozott, a '70-es években pedig többször is internálták és bebörtönözték. 1984-ben túlélt egy merényletkísérletet, az Ulsteri Szabadságharcosok akarták kicsinálni, de a golyók csak megsebesítették. Ezután békés politikussá szelídült a harcos Adams, aki a mostani választásokra tekintettel lemondott északír mandátumáról, és az ír parlamentbe akar bekerülni.
A magát bizonyos szempontból baloldalinak is valló szervezet (amely az EP-ben az Európai Egyesült Baloldal-Északi Zöld Baloldal csapatában szöszmötöl) már az 1920-as évek óta nem került kormányra, jelenleg sincs erre esélyük. Azonban sok közvéleményező intézet szerint a voksok tizedét is elhappolhatják majd Adamsék.
Az ifjonc zöldek
Az Ír Ökológiai Pártként 1981-ben alakult Zöld Párt gael neve Comhaontas Glas. Tehát ők a legfiatalabb parlamenti párt, ettől függetlenül mostmár rendelkeznek kormányzati tapasztalattal, ugyanis 2007-től a Fianna Fáil vezette koalíciós kormány tagjai voltak. Első képviselőjüket 1989-ben tolhatták be a parlament alsóházába, majd fokozatosan egyre több honatyájuk került be a Dáilba.
A zöldek nagyon nem csípték Brian Cowen kormányfő válságkezelését és -kommunikációját, így végül a töketlenkedő koalíciós partner miatt idén január 23-án fügét mutattak Cowenéknek, és kiléptek a csapatból. A jelenlegi Dáilban mindössze hat képviselőjük tesped. Most sem várható tőlük áttörő eredmény, a felmérések szerint csak az írek 1-2 százaléka karmolná be az X-et a nevük mellé.
John Gormley vezeti neki a pártot a választások szalagkorlátjának 2011 februárjában. Gormley nagy zöld harcos, részt vett egy szmogellenes kampányban is. 1994-95 között volt Dublin polgármestere (Lord Mayora). Pártjában 2002 óta tölt be vezető pozíciót, 1997 óta pedig parlamenti képviselő.
Miután a Zöld Párt 2007-ben a kormánykoalíció húsosfazeka közelébe került, Gormley miniszteri posztot kapott: ő felelt 2011 januárjáig a környezetért, az örökségért és a helyi kormányzatokért. Volt azért baklövése ezen a poszton: például amikor rábólintott, hogy a Dublintól északnyugati irányba futó M3-as sztrádát a Tara-domb történelmi emlékhelyének megrongálása árán építsék meg (nem túl zöld attitűd). A kínaiak achilleszébe is beleeresztett egy nyilat egy 2008-as konferencián, amikor Tibetet önálló nemzetként merészelte említeni.
A szövetkező balosok
Az Egyesült Baloldali Szövetség egyenesen a választásra alakult, hogy összefogja az ír proletariátus képviselőit. Tavaly novemberben alapították meg, és olyan könyörületet nem ismerő szervezetek álltak be ernyője alá, mint a Szocialista Párt, az Emberek a Profit Előtt Szövetség, a Munkások és Munkanélküliek Akciócsoportja, illetve a nagy Munkáspárt extagjai. A párt fő célja az, hogy a leendő Fine Gael-Munkáspárt koalícióval szemben alternatívát nyújtsanak a kormánytól megcsömörlött szavazóknak.
Lévén egy nagy olvasztótégelyről van szó, nincs kiemelkedő vezér a bandában, de annyit látni, hogy a szocik és a profitellenesek viszik a prímet a szövetségben. A Szocialista Pártot kollektív vezetőség tolja (ahogy itthon Schifferéknél), 1996 előtt Militáns Munkáspárt volt a nevük, és trockistának hiszik maguk. Érdekesség róluk, hogy van egy pártkatonájuk az EP-ben. Az embereket a profit elé állító másik párt is igazi szocialista, liberalizmus- és háborúellenes párt, amelynek a nevéből süt, hogy rühelli a multikat. A Séamus Healy által 1985-ben alapított és azóta vezetett munkás-munkanélküli párt pedig echte vidéki párt, Tipperary megyében van a székhelyük is, és a szar helyi gazdasági helyzet miatt jöttek létre. Az egyesült balosok azonban nem számíthatnak kiugró eredményre, az is kisebbfajta csoda lenne, ha választási eredményük százalékos értéke természetes szám lenne.
A beígért százalékok
No, és most lássuk, ki és hogyan áll a választások előtt két héttel. Egyre gyanúsabbá válik, hogy ha a Fine Gael kicsit benitrózza a végét, simán kormányt alakíthat akár egyedül is. A három közvélemény-kutatónál, a Millward Brown Lansdowne-nál, a Red C-nél és az Ipsos MRBI-nél publikált adatok szerint Kennyék 30-35% között állnak. A második helyen a Munkáspárt fog valószínűleg befutni, 22-24% közötti eredménnyel. A három kutató 15-17%-ra teszi a kormányzó Fianna Fáil támogatottságát. 12-13%-ot érhet el az Adams Family, a Sinn Féin, és végül a Zöld Párt alkothat még esetleg 1-2% körül.
Így a jóslatok szerint a Dáil így nézne ki: 59 Fine Gael-, 45 Munkáspárt-, 31 Fianna Fáil-, 12 Sinn Féin- és egyetlen Zöld Párt-képviselő ülhetne be a széksorokba. A felmérések egész magara 11-15% közé teszik azonban a független jelöltekre és az aprópártokra elfecsérelendő voksok számát, ami miatt akár 17 független képviselő is beülhetne a pártkatonák mellé. (via electionpredict)
Egy szó mint száz a választás fő kérdése az, hogy a Fine Gael képes lesz-e egyedül kormányt alakítani, és ha nem, kivel áll össze? Két hét múlva kiderül, de addig is következő cikkünkben mélyebben belemászunk abba, hogy a Fianna Fáil és a sors együttesen hogy k*rták el Írország fejlődését, és hogy mi vezetett a sokat átkozott IMF-mentőövhöz.
