Most, hogy végre nagy nehezen összetechnokoloztuk az első pártoskodó posztunkat Új-Zélandról, következhet a második. Ebben azokat a pártokat vesszük sorra, amelyeknek van némi halovány sansza bekerülni a képviselőházba, de arra esélyük sincs, hogy kormányra emelkedhessenek. Következzenek hát a zöldek, az adófizetők, a maorik, a populista jobbosok meg a többiek!

Először ejtsünk pár szót arról a kardinális kérdésről, hogy ki ronthatja a levegőt a parlamentben, mik a bekerülés feltételei (ez ugyebár a kis pártok esetében elsődleges kérdés). Az új-zélandi parlament a felsőház 1951-es felszámolása óta egykamarás, elvileg a királynő is a részét képezi, azonban Őkegyelme általában Londonban ül valami agárversenyen vagy Harry herceg szexbotrányain hüledezik, és nincs Wellingtonban. Őt egyébként egy, a szigeteken székelő főkormányzó, jelenleg Jerry Mateparae képviseli, aki az első maori ezen a poszton.

A képviselőház 120 tagját a vegyes rendszer szerint választják meg a népek. Ugyanúgy két szavazata van mindenkinek, aki épp nincs eltiltva a közügyektől: egy megy egy pártlistára, egy meg a választókörzet egyik képviselőjelöltjére. Listáról 50 fő, körzetből 63 fő juthat be, a maoriknak pedig ezúttal 7 helyet tartanak fenn. Bármilyen párt színeiben indul, bejut a parlamentbe az egy körzetet megnyerő képviselőjelölt. A pártokra leadott szavazatok alapján osztják el a képviselőházi mandátumokat, és Magyarországhoz hasonlóan itt is érvényes az 5%-os bejutási küszöb. Lássuk, kik vihetik át ezt a lécet!

Rúgjuk seggbe a szemetelőket és a bálnavadászokat!

A harmadik legmenőbb párt Új-Zélandon az Aotearoa Új-Zéland Zöld Pártja, amely a jelenlegi parlamentben 9 képviselővel rendelkezik. 1972-ben alapították az elődöt, az Értékek Pártját, ami 1990-ben egyesült egy halom ökoszervezettel, és létrehozták a jelenlegi pártorganizmust. Ahogy azt a zöldek sok helyen szokták, két választáson is szövetségre léptek baloldali-liberális pártokkal, és a Szövetségnek hála, 1996-ban három zöld képviselő is beülhetett a parlament székeibe. Egy évre rá rájöttek, hogy nem kóser a párt bálna- és favédő ideológiája szempontjából, ha ennyire balra tolódnak, így eltaszították maguktól a libsiket, és kizöldültek egyedül (az alábbi kampányvideóban látszik, mennyire).

Az 1999-es választásokon már önerőből ugrották át az 5%-os küszöböt, és hét helyet szereztek. A Zöldek ekkor kívülről támogatták a kormányt, cserébe belefirkálhattak a költségvetésbe, és telenyomták azt környezetvédelmi projektekkel. 2002-ben 7% és kilenc képviselői hely jutott nekik, de mivel csúnyán összevesztek a Munkáspárttal, elestek a zsírosbödön mellől. 2005-ben visszaestek, de még éppen hogy bejutottak a parlamentbe. Ekkoriban került be a képviselőházba a magyar raszta, Nándor Tánczos is, akit rohadt narkósnak állított be a konzervatív oldal, pedig csak peace-t, no war-t és ganja-t akart szegény pára.

A Zöldek legutóbb 6,72%-nyi voksot szedtek össze, és ellenzéki pártként talán lehet esélyük növelni ezt. Érdekes módon tisztában vannak azzal, hogy esélyük sincs kormányozni (ebben hasonlítanak a hazai hippi LMP-re), így az utóbbi választásokon sosem indítottak egyetlen hangsúlyos kormányfőjelöltet. Szimpatikus módon minden vezető posztot ketten töltenek be a pártban, egy csaj és egy hapsi is belevartyoghat a tervekbe. Így az ausztrál születésű kis vörös gyerek, Russel Norman és a 2002 óta a parlamenti frakció tagjaként melózó őslakos maori csaj, Metiria Turei vezetik a pártot, és tekinthetők miniszterelnök-jelöltnek.

Az adófizetők pénze

Az igazi, megveszekedett, tőkepárti hiénák pártjának tűnik az ACT New Zealand, amely valamiféle liberális képződmény, amely 5 parlamenti hellyel rendelkezik. A vezetője ki más is lehetne, mint a nemzeti bank korábbi irányítója, Don Brash. Az ACT rövidítés az Association of Consumers and Taxpayerst, azaz a Fogyasztók és Adófizetők Szövetségét takarja. Az 1993-ban alapított civil szervezet 1994-ben lett párt, és rövidítése is frappáns (ACT=CSELEKEDJ).

A párt alapeszméi kicsit hasonlítanak az amerikai republikánusokéra. Ahogy Mitt Romney-ék, így Don Brash-ék is azt vallják, hogy az állam üljön csak a seggén, ne ugasson bele az emberek ügyeibe, mindenki csináljon szabadon, amit akar, vállalkozzon, vadásszon, csajozzon, gitározzon. A választásokon eddig tűrhetően szerepeltek: 1996-ban 8, 1999-ben 9, 2002-ben 9 helyet szereztek. 2005 azonban nagy szopás volt: épphogy meg tudtak nyerni egy választókörzetet és összvissz két helyet, és mindenki eltemette az ACT-et. Érdekesség, hogy akkoriban Don Brash épp a Nemzeti Pártot vezette, és szenvedett vereséget a Helen Clark vezette Munkáspárttól. 2008-ban kicsit feljöttek, öt helyet kapartak össze, és idén aztán végképp robbantani akarnak. Majd meglátjuk, mit szól ehhez...

Félindián vezérasszony Maori Pártja

Tariana Turiának 2004 telén (azaz júliusban, ld. déli félteke éghajlata) tele lett a hócipője a Munkáspárttal, kilépett hát a fenébe, és pártot alapított. Lévén, hogy ő maga is tősgyökeres maori, a párt neve is Maori Párt lett (az 'a' fölött van egy ilyen vízszintes ékezet, de olyat nem tud a laptopom). Ezután nagy váltás következett: a párt vezetősége a tagság erős ráhatásával jobbra tolódott, és 2008-ra egyértelműen felsorakozott a konzervatív kormányt kívülről támogató kis pártok mellé. A 2005-ös első választásukon négy, a 2008-ason pedig öt képviselői helyet szereztek. Az ilyen fasza kampányvideóknak is köszönhetik ezt, ahol kőkemény rappercsajok meg tetováltállú arcok is megjelennek; ez a legmenőbb kampányvideo eddig:

A Maori Párt vezetősége szintén demokratikus, mint a zöldeknél, azaz két vezetője is van. Az egyikőjük az alapító Tariana Turia, a másikuk Pita Sharples, akinek a nevével ellentétben semmi köze a kebabhoz. Turiáról érdemes tudni, hogy 67 éves, indián apától és maori anyától származik, a maorik ratana nevű vallási szektájának tagja, 1996 óta a parlamentben ül, volt közösségi és önkéntességi miniszter, és irányította a fogyatékosok ügyeivel kapcsolatos tárcát is. Sharples a Brit Birodalom rendjének nemes tagja (harmadik fokozat), 70 éves, félig brit származású, 2005 óta képviselő, 2008 óta maoriügyi miniszter, ráadásul nyelvész és antropológus is.

A déltengerek Jobbika

Új-Zéland az új-zélandiaké - hangozhatna az Új-Zéland az Első (New Zealand First) nevű populista-nacionalista párt jelszava. Az 1993-ban alapított párt eredete azokra az időkre datálódik, amikor az azóta a kis pártot terelgető Winston Peters kilépett a (ki nem találnák) Nemzeti Pártból. A logójuk rögtön megragadja a tekintetet: egy bazi nagy fekete stilizált NZ rövidítés (alias New Zealand), és a betűk közepén ott virít a szigetállam fehér térképe. A hülye európai berögződések miatt egy kicsit fasisztoid utánérzése van a logónak, de ez a mi hibánk, hisz egy politikailag őrült kontinensen nőttünk fel. Az Új-Zéland az Első nem meglepő módon keményen bevándorlásellenes, mindent állami kézben hagyna és csökkentené a kormány méretét is.

Viszont érdekesség, hogy a maori-skót szülőktől származó dörzsölt pártvezér ellenére a párt nem támogatja a külön maori szavazókörzeteket, és nem is hajlandó azokban jelöltet állítani. A párt első választásán 1993-ban két képviselői helyet szerzett, majd beállította egyéni csúcsát 1996-ban 17 hellyel. Ezután hullámzott egy ideig képviselőik száma, míg 2008-ban meglepetésre kizuhantak a parlamentből. Maga a pártvezér Peters nagy figura, 1978 óta szinte folyamatosan képviselő (1993-ig ugyebár a Nemzeti Párt színeiben volt az), sőt mostmár két fia is az. Több fontos posztot is betöltött már: volt maoriügyi és külügyminiszter, illetve a Kincstár (Treasury, hasonló a magyar ÁSZ-hoz) vezetője is.

"Futkároznak még" kategória

További kis pártok is pattognak majd a parlamentbe kerülésért, de a jelenlegi felmérések szerint még az 1%-ot se fogják elérni. Ilyen a jelenleg egyetlen képviselővel rendelkező, magát centristának valló Egyesült Jövő (United Future), akiket Peter Dunne vezethet csatába. Indulni fog a Szövetség (Alliance) nevű szocdem párt, a Konzervatív Párt, a Demokratikus Párt a Társadalmi Bizalomért, na meg a libertariánusok. És persze ki se maradhatna az a párt, ami a mi Tánczos Nándinknak is biztos jövőt nyújtana: a Legalizájuk a Cannabist Párt. Na azt megnéznénk azért, amikor Nándi bebilleg a képviselőházba egy tekervénnyel a szájában, majd szavaz a leányanyáknak nyújtandó állami segélyekről. Az lenne a parlamentarizmus csúcsa.

Szerző: Hentes Fülöp  2011.11.11. 14:26 Szólj hozzá!

Címkék: választások monarchia bálna új zéland pártok zöld pártok

A bejegyzés trackback címe:

https://kinyerma.blog.hu/api/trackback/id/tr973366389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.