Úgy gondoltuk, hogy itt az ideje megtörni a nagy kontinensek hegemóniáját a kinyerma-blogon, és Tonga után újabb óceániai paradicsomot kéne kiveséznünk. Ugyanis a távolinak tűnő november 4-én elnököt és parlamentet is választ magának a zsebkendőnyi szigetország. Lássuk mit is kell tudni a megtestesült Mennyországról (apropó, ki tudja, mi a Mennyország fővárosa?):
Először is azt, hogy az ország lakossága annyi, mint Várpalotáé, kb. 21 ezer fő. Babelthuapnak hívják a fő szigetet, emellett van még jó néhány szigetecskéje, atollja a helyi nyelven Belaunak nevezett országnak. Ha Palaut képzeletben el akarjuk helyezni, akkor bökjünk rá virtuális térképünkre Pápua Új-Guineától északra, Mikronéziától nyugatra, a Fülöp-szigetektől keletre, és hopp, máris Palaun vagyunk. Lobogója a japán zászló 
koppintása, mintegy negatívja, csak a felkelő nap itt nem vörös, hanem kanárisárga, míg a háttér nem hófehér, hanem babakék. A címer szerintem fantáziátlan, úgyhogy nem bocsátkoznék heraldikai elemzésekbe. Fővárosa 2006 óta Koror helyett Melekeok, mostanság puccosították fel olyan fővárosiasra.
Mikronéz és melanéz fickók lakják a pálmafás szigetívet, és van egy marha érdekes, és nehezen "kiirtható" szokásuk. A palaui társadalom ősi hagyományai szerint matriarchális jellegű, magyarán a nők határozzák meg az életét. Földet, pénzt, rangot mind a leánygyermekek örökölnek, ők janizhatnak mindenhol, hogy "új pálmafám van, b*szod, ja te fickó vagy, nem örökölsz semmit..." Seychelle-nek is van egy ilyen szokása, úgy látszik ezeken a déltengeri atollokon divat elnyomni a férfiakat. Felháborító.
Rúy López de Villalobos volt az első a vén Európából, aki idecsapódott 1543-ban. Mivel Palau igazán csak Jávával és a mikronéziai Yap szigettel tartott fenn külkapcsolatot, ezért az európaiaknak se tűnt sokáig fontosnak. Sőt, hamar meg is utálták, mivel rendre hajótörést szenvedtek itt, szóval a tökük tele lett a sok pálmával. Na a lényeg, hogy a spanyolok gyarmatosították a szigeteket, hozzávágták a Spanyol Kelet Indiákhoz, és jól elvoltak az öntudatos helyi lányokkal. Aztán jött Spanyolország trianonja, az 1898-as súlyos háborús vereség a jenkiktől, aminek következtében mindent elvesztettek: Kubát, Puerto Ricót, a Fülöp-szigeteket és így tovább. Palaura viszont régóta folyt a germán birodalom nyála, úgyhogy a spanyolok ezt még pénzzé tudták alakítani: eladták a francba Vilmoséknak.
Ferenc Ferdinánd súlyos szarajevói ólommérgezése Palaut is érintette: az I. világháború után újra gazdát cserélt az ország. Megérkezett az egyre fényesebbé váló Japán Birodalom. A felkelő nap császársága folytatta a németek által elkezdett ásványkincs-kitermelést. Japánok, okinawaiak és koreaiak települtek be és megkezdődött a gazdaság izzadságos felfejlesztése.
Aztán a derék japókból is előjött a náci vér, és elkezdtek módszeresen belefulladni a saját mocskukba a Csendes-óceánon. Ennek a világháborús haláltusának volt egyik hadszíntere Palau. A peleliui csata (Patthelyzet Hadművelet) az egyik legvéresebb volt Japán és az USA között: kb. 1700 amerikai és 10 700 japán katona sírjává vált Peleliu. Ez annak fényében kegyetlen adat, hogy a japánok 11 ezer emberrel védték a szigetet.
Ezután a frissen megalakuló ENSZ amerikai felügyelet és gyámság alá helyezte Palaut. Voltak törekvések, hogy összeolvasztják a területet Mikronéziával, de ezek végül megbuktak. Kis erőszakoskodás és lázongás után Palau a függetlenség útjára lépett. 1981-es alkotmánya a világon először atomfegyvermentes övezetté nyilvánította az országot. Végül 1994-ben tudott csak a világ újabb szabad államává válni, de így is megmaradtak a rendkívül szoros kötelékek az Egyesült Államokkal. Egyezmény szabályozza, hogy a helyiek bármikor lazán beléphetnek az USA hadseregébe, amely "cserébe" a függetlenség utáni 50 évben felelős a szigetállam védelméért. 1998 óta Palau hivatalosan is az ún. offshore országok közé tartozik, magyarán a pénzmosás egyik nemzetközi gócpontja lett.
Palau elnöki köztársaság, a kormányfő és államfő egy és ugyanazon személy, jelenleg Tommy Remengesau. A Palaui Nemzeti Kongresszus a törvényhozás kútfője itt, ez két házra, a Szenátusra (9 fős) és a Képviselők Házára (16 fős) oszlik. A Szenátust országos szinten, politikai jelleggel választják, míg a Képviselők Házába mind a 16 palaui tartomány (vagyis tagállam) küld egy képviselőt. Pártok szintjén Palau elmaradott (ha elmaradottságnak lehet azt nevezni, hogy nincsenek mocskolódó, korrupt, szemét pártok). Volt ugyan két próbálkozás régen, a Palaui Nacionalista Párt és a Ta Belau Párt, de mindkettő hamvába holt. Jelenleg a parlamentben csak független képviselők ülnek.
A novemberi választások előtt pár dolog már fix: a maffiózó kinézetű Remengesau már nem indulhat újra a 14 éves köztársaság elnöki székéért. Helyette próbálkozik majd négy kiváló koponya: a jelenlegi alelnök, a Szenátus elnöke, a tajvani nagykövet és egy szenátor. A szenátusi helyekért 43, a képviselőháziakért 44 ember verseng majd, rekordnak számító 10 nő is van köztük (mivel a japók felszámolták a nőuralmat, ezért a férfiak vették kezükbe a hatalmat).
Az elkövetkező egy hónapban követjük majd a palaui eseményeket, és beszámolunk a kampányharcokról! Churchillel ellentétben nem ígérhetünk se vért, se verítéket...
