Szinte meg mernék esküdni, hogy déjá vu érzésem van. Komolyan: ha Önöknek a következő címszavakat mondanám: népszerűtlen egészségügyi reform, vizitdíj, helyhatósági választás, elsöprő ellenzéki győzelem, meggyengült kormány, akkor nem 2006. október 1-jére gondolnának? Pedig nem, a helyes válasz 2008. október 17-18 és 24-25, Csehország.
Szláv barátaink kormányzati esetlenkedését már jó tíz-tizenkét éve figyelemmel követheti az, aki figyeli a cseh választási eredményeket. Ennyi ideje képtelenek ugyanis a csehek használható többséget összehozni a parlamentben. Mirek Topolánek miniszterelnök, akinek neve leginkább valami kedves rajzfilmfigurát, talán a Lolka és Bolka új generációját juttathatja eszünkbe (és pártjában is nagyjából hasonló tisztelet övezi) jelenleg is kisebbségben kormányoz, miután közvetlenül a választások előtt kiverte a balhét frakción belüli ellenzéke, és egy megfigyelési ügy miatt kilépett néhány képviselő - persze a kormány előtte is a szakadár baloldali képviselők támogatására támaszkodott. Ironikus módon a mostani, patthelyzet-közeli állapotot egy olyan választás oldhatja meg, aminek alapvetően semmi köze nincsen a képviselőház arányaihoz.
A fent jelzett két időpontban szenátusi és helyhatósági választást tartottak Csehországban. A szenátusi voksolás hagyományosan nem érdekli a cseheket, ehhez képest most mégis viszonylag sokan mentek el szavazni, bár persze a részvétel még így is elmaradt az 50%-tól.
Már az első fordulóban látható volt, hogy baj van: a regionális közgyűlések összesen 675 helyéből 280 lett az ellenzéki szocdemeké, míg Topolánek pártja, a Polgári Demokrata Párt (ODS) csak 180 helyet szerzett. Még kínosabb volt, hogy a harmadik helyet vastagon a kommunista párt hozta; a koalíciós partner kereszténydemokraták éppen, hogy bejutottak a közgyűlésekbe, míg a szintén kormánypárti zöldek csak alulról bámultak felfelé a küszöbre. Igaz, nekik korábban sem volt túl sok helyük, de az utóbbi évek erősödése alapján azért mégis ennél egy kicsit többre számítottak. A választók mindenesetre annyira fújoltak a kormánypártokra, hogy volt olyan körzet, ahol egy amúgy népszerűbb és hozzáértőbb jobboldali kormányzójelöltet csak azért leszavaztak, mert jobboldali.
Mindezek után egy hét szünet következett, a szocdemek pedig úgy gondolták, kenyértörésre viszik a dolgot. Túlságosan erőszakosan nyomultak azonban, Jiri Cunek kereszténydemokrata pártelnök, akit kormányon belül sem igazán kedvelnek (ODS-szavazó cseh barátom politikailag nem egész korrekten úgy jellemezte hogy "hát az egy igazi senkiházi"), megrettenve a választási kilátásoktól, visszautasította a szocdemek által felajánlott, regionális kormányzati posztok képében megjelenő mézesmadzagot, és kiderült, hogy a két forduló között még azért nem akar a parlament kormányt buktatni. Persze azért nem volt természetes a polgári demokraták mosolya: többen szavaztak a kormány ellen, mint mellett a bizalmi szavazáson, csak épp elegen tartózkodtak ahhoz, hogy ne legyen érvényes a voksolás.
Jött azonban a hidegzuhany: a második forduló, ahol a 27 szenátusi székből (a csehek minden második évben megújítják a felsőház egyharmadát) 23-mat a szocdemek szereztek meg. Három, azaz három hellyel futott be másodikként az ODS, és még a kommunisták is kaptak egy helyet. A koalíciós partnerek ismét hoppon maradtak. Ezzel az ODS elvesztette a többségét a Szenátusban, és még örülhet is, hogy csak a helyek egyharmadáról szavaztak a tisztelt választók.
Mindez, természetesen kiverte a biztosítékot. Václav Klaus köztársasági elnök, akit leginkább az amerikai filmekben gyakran látható morgó, nagytermészetű nagybácsihoz tudnék hasonlítani, már küldené is Topoláneket a sunyiba. Ugyanígy a párt nagy része, a munkájuktól elesett önkormányzati és egyéb képviselők (át kell adni az almárium kulcsát, ugye), volt, aki már a két forduló között is ezzel kampányolt, ami remekül jelzi, micsoda tekintéllyel rendelkezik a kormányfő a párton belül. Klaus védence, a prágai főpolgármester Pavel Bém (a rokonsági szál Bem apóval nem megerősített) már amellett kardoskodik, hogy ne decemberben, hanem már előbb szavazzanak Topolánekről, aki ezek után persze, nem sok jóra számíthat.
A gond mindössze az amerikai radaregyezmény, meg a jövő év elején esedékes EU-elnökség, amelyekhez mind jól jönne egy egyértelmű kormánytöbbség - ami ugye, most sem az alsó- sem a felsőházban nincsen. Már el is kezdtek szállingózni a hírek, hogy a franciák - kik mások? - inkább megtartanák az EU-elnökséget még egy fél évre.
És hogy mi lesz a kormánnyal? Topolánek, egy jó főnökhöz méltóan a beosztottakon próbálja majd levezetni a feszültséget. Kézenfekvő lenne pl., hogy elzavarja Tomás Julinek egészségügyi minisztert, aki a szörnyű, szörrrrnyű egészségügyi sarcokért felelős. Julinek a Demszky-módszert alkalmazta: jó előre kijelentette, hogy Topolánek maximálisan mögötte áll, kéz a kézben járnak ők, és nincs probléma a kormányban, mindez csak látszat. Julinek ettől még elküldhető persze, csak innentől ez is azt jelzi majd, micsoda káosz kezd eluralkodni a lassan kettészakadó ODS-ben, és a lassan, de biztosan megbukó kormányban. Ha a kabinet tényleg orra bukik, ahogy most elég valószínűnek tűnik, jövőre lehetnek előrehozott választások - addig ideiglenes kormánya lenne a cseheknek.
És végül, ha már a levezetésről esett szó - Topolánek idegei gyakorlatilag felmorzsolódtak. Kíváncsi vagyok mit szólna Deutsch "Fürtelen" Tamás egy ilyen videóhoz, ahol a miniszterelnök épp a kisunokáját fényképező riportert üti:
És mit szólnak ehhez a párttársak? Fejcsóválva értetlenkednek... "Szegény Mirek, mi lett belőle két év kormányzás után..." Még mondja azt valaki hogy nálunk durva a politika!
