Nem valószínű, hogy a közeljövőben koccinthatunk Robert Mugabéval az Amnesty International karácsonyi buliján, jól vállon veregetve a kis Hitler-bajszost, hogy ez kérem szép munka volt. Mugabe 1980 óta áll a kormány élén, 1987 óta elnöke az egykori Rodéziának és ez idő alatt a fejlett világban szinte mindenkivel sikerült összevesznie. Az Egyesült Államok, az EU és több nemzetközi szervezet folyamatosan jelentéseket tesz közzé az országban uralkodó gyatra állapotokról, a mindennapos politikai elnyomásról, terrorról. Az Amerikai Külügyminisztérium szerint a 2007-es év volt az eddigi legrosszabb, több mint 6000 bejelentés érkezett zimbabwei civil szervezetektől, melyek emberi jogok megsértéséről számolnak be.

A gazdasági nehézségek miatt az utóbbi években a lakosság egynegyede elhagyta az országot és az ott maradottak 80 százaléka is munkanélküli. De legalább 60 000 százalékos inflációjukkal a világon a dobogó harmadik fokára állhatnak.

2005-ben beindult Mugabe Murambatsvina-művelete, mely hivatalosan az elszegényedett, slumös területek kitisztításáról, az illegális lakhelyek és az ott található fekete-kereskedelem eltűntetéséről szólt. A vidám rombolásnak Mugabe szerint 100 ezernél több „áldozata” nem lehetett, de még a legoptimistább becslések szerint is legalább 700 ezer ember vált otthontalanná, egyesek szerint az akció által érintettek száma elérheti a 2,4 milliót.

Mugabe szerint csak 100 ezer embert érintett a Murambatsvina-művelet:

Dióhéjban így érkezünk meg 2008 március 29-éhez, amikor is Mugabe ígérete szerint tiszta és szabad választásokat tartanak majd az országban. Azért gyorsan szögezzük le, Mugabét igenis sokan szeretik Zimbabwéban. Gerillaharcosként harcolt az ország függetlenségéért és most, hogy kampány van, csak úgy ontja a lakosság számára szívet melengető törvényeket. Például néhány napja lépett életbe egy új, mely szerint minden fehérek által birtokolt vállalkozás 51 százalékát a tulajdonosok kötelesek fekete kézbe adni. Emellett mai hír, Mugabe bejelentette, hogy aláírt egy törvényt a tanárok és a köztisztviselők béremeléséről, de hogy milyen mértékben és honnan szedte hozzá a pénzt nem tudni. Szép ajándék még az elnöktől, hogy több száz traktort kiosztott gazdák közt, de nem valószínű, hogy a szabadesésben lévő országnak ilyen intézkedések szolgáltathatják majd a bungee-kötelet.

Mugabénak két kihívója van, akiknek híveit a hivatalos karhatalmi szervek, a New York Times szerint, rendre összeverik, fenyegetik, miegymás. Simba Makoni, egykori pénzügyminisztert állítólag az országot vezető ZANU-PF párt tagjai közül is jónéhányan támogatják, főleg, akik már unják a várakozást arra, hogy Mugabe feldobja a talpát. A másik jelölt Morgan Tsvangirai, aki nagy mértékű szakszervezeti támogatást is élvez, és aki a legutóbbi, 2002-es választások alkalmával a szavazatok 42 százalékát megszerezte. Ó azok a szép napok, a csupán 139 százalékos inflációjukkal!

Az ITV riportja a Murambatsvina-műveletről:

A választásokig reményeink szerint foglalkozunk a jelöltekkel, a kampánnyal (értsd: aki elmegy Mugabéra kap ételt), és annak a lehetőségével, hogy ha Mugabe elvesztené a választást, akkor vajon sikerül-e békésen átadnia a hatalmat, vagy egy Kenya-féle katasztrófa várhat ránk.

Addig is, Mugabe úr, Hitler depressziós lett, hogy lenyúlta a bajszát. Így: