Manapság a pöcsüket süttető ex-NDK-s fószerekre, a monokiniző szilikát-bukszákra, a szép sziklás vagy homokos bícsekre, a pöpec évszázados építészeti emlékekre és a röhejes mitugrász focicsapatukra gondol a nagyérdemű, ha valaki a társaságban kiejti a "Málta" szót. Csórikáimnak azonban nem futott mindig ilyen simán a szekér, áttrappolt rajtuk kb. az összes nagyobb európai nemzet, mindenki otthagyta emlékeit, míg végül évszázadok után díszes örökség maradt Máltán.
A miniállam két gombostűfejnyi szigetből (Málta és Gozo) meg pár kopár szirtből áll, ahol maximum a sirályok bírják ki a nyári 40 fokokat. A Máltai Migrációs Múzeum honlapján pazar kis történelmi gyorstalpalót találni angolul, ami jó kiindulópont az ország sztorijának felvázolásához. Így talán érthetőbbé válik tágabb kontextusban is, miért Málta az utolsó európai állam, ahol talán engedélyezik egyszer a válást.
Ókor: Stonehenge-ektől a cézárokig
Az atyaúristennek se telepedett volna le itt senki anno, ha nem lenne a szigetcsoport ilyen irgalmatlanul stratégiai. Ugyanis a folyómentes félsivatagi szigetek a Földközi-tenger kellős közepén terpeszkednek. Kb. az Úrjézuskrisztus előtt 4500 évvel kolbászoltak át a tengeren az első emberek Szicíliából. A srácok 3500-ban építkezésekbe fogtak, és telenyomták Stonehenge-ekkel Máltát. A túlnépesedés és vélhetően egy kemény járvány aztán gallyra vágta a civilizációt hosszú évekre.
1200 körül végre megjöttek az első hódítók, a főniciaiak. A pletykák szerint nekik köszönheti Málta a nevét (a "Maleth", menekült szóból). A büblosziak jól megvoltak itt három évszázadon át, aztán megkezdődött a cívódás a szigetekért. A görögök, a karthágóiak és a rómaiak is kaszabolták egymást a stratégiai kőhalmokért, amiben végül - mily meglepetés - a rómaiak győztek. Aztán a vandálok szállták meg a szigeteket már a Jézus urunk születése utáni 300-as évek végén. Közben Szent Pál hajóját zátonyra vezényelték a máltai szirének, ő cserébe megtérítette a helyi pogány kompániát.
Középkor: vandálkodó törökök
A vandálok után a keleti gótok, majd a bizánciak harapták be Máltát, majd 870-ben befutottak Mohamedék, és a szigetek az arabok birodalmába olvadtak be. Két évszázaddal később a normannok foglalták el Máltát, de toleranciájuknak hála az arabok az 1200-as évekig sátorozhattak és üdülhettek itt. A normannok visszatérítették a keresztyén hitre a paganizálódott máltaiakat, majd jött az újabb cívódás. Ebből a Német-Római Birodalom jött ki győztesen. Nem sokáig élvezhették a németek a nyaralást, sorban jöttek a szigetre az Anjouk, majd az Aragóniaiak. Alfonz király idején tele lett a tökük a máltaiaknak a magas szja-val, és fellázadtak. Kaptak sok engedményt, le is nyugodtak.
Később a spanyol trónnal meg fél Európával együtt a Habsburgoké lett Málta is, de odalökték a Ródoszról az oszmánok által kirakott Szent János Lovagrendnek, akik rögtön a szokásos feladattal találták szembe magukat: a törökökkel. A dervisek kétszer szétszedték Máltát, mint kutya a lábtörlőt. 1565-ben a két rajtaütést egy gigászi, négyhónapos ostrom követte, de nem vették be a szigetet. A romok helyén ezután építették fel a lovagok a fővárost, Vallettát (ld. kép). Ezután Don Juan megfingatta a törököt Lepantónál, és beköszöntött a nyugalom.
Újkor: a kis káplár és a kis bajszos árnyékában
A vérzivataros évszázadok után végre béke és jólét köszöntött Máltára, napozás, csajozás, fagyizás, meg minden ami jó. És kultúra is persze. A töretlen fejlődésnek a francia Direktórium parancsa vetett véget: "Bonaparte! Vedd be Egyiptomot (meg ha útba esik, Máltát is), hogy növeld a francúz gloire-t és grandeurt!" Napóleon haverjait azonban pár éven belül a tengerbe hajították a britek, akiket a máltaiak megkértek, hogy maradjanak már másfél évszázadot. A britek pedig értettek a szép szóból, és újabb fejlődéssel teli időszak következett. Ez azonban nem jelentett feltétlen jót, megint elkezdett a sziget túlnépesedni.
Azonban gyűltek a viharfelhők. És csak gyűltek. Rájöttek ugyanis, hogy a brit hadsereg tartja el az országot, és békeidőben ezenkívül alig jött működőtőke Vallettába. Az első világháború ugyan hozott némi fellendülést, de a csóróság megmaradt. 1919-ben súlyos zavargás is volt Máltán, öt embert agyonlőtt a karhatalom. 1921-ben bővebb kormányzati jogokat kaptak a puffogó helyiek. Nem sejtették, hogy az eddigieknél sokkal rosszabb következik. 1940-től két és fél éven át folyamatosan bombázták a germánok és a digók a szigeteket, mert Málta megint a hódítók útjába került. Az ostromot kibírták, így megkapták a dadogó VI. György brit királytól a György-keresztet, ami fel is került a lobogóra.
A Zámbó Árpy orgánumával rendelkező Enzo Gusman élteti az EU-t, elénekelve annak himnuszát. (azaz Enzo Gusman feat. L. v. Beethoven feat. Lagzi Lajcsi)
A háború után Nagy-Britannia elkezdte leépíteni gyarmatbirodalmát. Málta 1947-ben önkormányzati jogokat kapott, és csomó embert kirúgtak a britek a hadsereg kiszolgáló létesítményeiből. A máltaiak elkezdtek elvándorolni Amerikába. 1964. szeptember 21-én némi tárgyalások után Málta elnyerte a full függetlenséget, majd 1974-ben köztársaság lett, és ledobta a brit monarchia bohócruháját. Öt évre rá elment az utolsó brit katona is, és átvette a brit hadsereg helyét a rengeteg pucér német turista. A 21. század Máltának egy EU-csatlakozást és az euró bevezetését hozta meg. Na meg egy népszavazást arról, el lehet-e válni az asszonytól.
Egészen mellesleg a népszavazás kapcsán a Malta Independent című lap közölt egy közvélemény-kutatást, ami szerint a helyiek zöme Paris Hilton összes bájáért sem nősülne újra válás után. A felmérést végző Máltai Egyetem és a Nemzeti Statisztikai Iroda arra jutottak, hogy nemtől függetlenül mindössze a válaszadók 18,1%-a nősülne vagy menne férjhez újra, míg 67,4% a gondolattól is az ajtófélfát kaparja (a matematikai maradék bizonytalan, ők az igazi befűzhető papucsok, nem az újranősülők - a szerk.)
