Amint azt szentül megígértük olvasóinknak, megpróbálunk némi betekintést nyújtani a két nagy párt két nagy vezetőjének háttértevékenységébe. Jelölteket szándékosan nem írok, ugyanis itt inkább a pártprogramok csapnak majd vértelenül össze, de a pártlisták élén álló fejesek karizmájának fontos szerepe lehet a voksolás végkimenetelében. Nos lássuk tehát a nyugati műveltségű, harvardi diplomás liberál-reformert, és a régi vágású, a szocrendszert kiszolgáló, és a nemzet érdekeit anyatigrisként védő moszkovitát!
Mégicsak a demokrácia hívei vagyunk, a Demokrata Párt neve meg olyan köztársaságiasan cseng, úgyhogy kezdjük az ő pártvezérükkel. Cakhiagiin Elbegdordzs (ha jól magyarítom nevét) az 1990-es rendszerváltó mozgalmak egyik vezéralakjaként vonult be az ulánbátori köztudatba (mosolygós képét lásd kissé lejjebb). A 45 éves politikus katonai újságíróként végzett a mai Ukrajnában lévő Lvov egyetemén. Azóta az USA-ban, a Coloradói Egyetemen és a Harvard Egyetem egyik szakiskolájában is összeszedett két diplomát a mongol agytröszt.
A rendszerváltó mozgalmak egyik élharcosa volt (micsoda demokrata-sztahanovista ellentmondás). Demokrata szervezeteket toborzott, sztrájkokat szervezett, tüntetéseken vett részt, egyszóval rühellte őt a Párt. Végül azonban kénytelenek voltak tárgyalni vele, és hamar kikiáltatott a köztársaság, jött az új alkotmány, bár üröm volt az örömben, hogy a szocdemmé átvedlett komcsik megnyerték az első szabad választásokat. Emiatt a politikai életben csak ellenzékiként vehetett részt, de nem ült a babérjain sokáig. Részt vett az első független lapok és tévék megalapításában, tehát kamatoztatta újságírói tudását. A Nagy Nemzeti Hurálban (a parlament) több posztot is betöltött, de karriere csúcsa 1998-as miniszterelnöksége volt. Áprilisban kinevezte, decemberben lemondatta őt a Hurál. Második terminusát a kormányfői székben 2004 és 2006 között töltötte, ekkor a koalíciós partner MPRP (a komcsik) mozdították el őt.
Összességében a szabad sajtó és a demokratikus közvélemény honi megteremtőjének tartják a még mindig ifjú politikust, akit még George W. Bush is megtisztelt egy hivatalos látogatással 2005-ben. Számunkra fontos esemény történt vele 2007-ben: súlyos autóbalesetet szenvedett, amit sokan már rossz előjelként aposztrofáltak. Akadnak vélemények, melyek szerint nem egyszerű balesetről van szó, hanem merénylet áldozata lehetett volna a szerencsére "csak" súlyosabb sérüléseket szenvedett demokrata jelölt.
No lássuk akkor a konkurrenciát is: Szandzságiin Bajar (a balra lévő képen) jelenlegi miniszterelnök rugaszkodik újra neki demokrata ellenfelének, hogy a mongol forradalmi erők vezéreként megmutassa, ő nem papírkutya. Bajar 52 éves, egyetemet Moszkvában végzett, és szintén nagy sajtós múltja van, dolgozott mongol hírügynökségeknél. Politikai szinten miniszterelnöksége a csúcspont, ezt a posztot 2007 novembere óta tölti be. Előtte volt a köztársasági elnök hivatalának vezetője és moszvai nagykövet is. Politikája sokkal nemzetibb jellegű, mint a demokrata-liberális Elbegdordzsé, akit azzal vádol, hogy kiárusítja az ország kincseit és nemzeti vagyonát a külhoni karvalytőkének. Bajar is kapott egy fontos látogatót a napokban: Hszi Csinping kínai alelnök elé gurulhatott ki június 20-án a veres szőnyeg az ulánbátori reptéren. A két jelölt küzdelmében igencsak szimbolikus, hogy Elbegdordzs a demokrácia nagy birkózóját, Bush-t, Bajar pedig a népi Kína egyik felsővezetőjét látta vendégül regnálása alatt. (Ma, helyi idő szerint este 11-kor a mongolok televíziós vita közben ismerhetik meg két kedvencük érveit.)
És hogy a harmadiknak mondott politikai erő se maradjon ki a sorból, ím a Polgári Akarat Pártjának videója, hogy átérezzük a mongol kampány nyugatias mivoltát: csupa ismerősnek ható zenészarc - a mongol Adagio, Lukács Laci (nem Loki-, hanem Arsenal-drukker!), és Oláh Ibolya - mellett láthatjuk a közép-ázsiai ország társadalmának színe-javát. Kedvencünk az 5:30-nál felbukkanó Főkefésnek látszó narancsmellényes forma.
