Előre elnézést kérek a borzasztóan bugyuta címért, de a hányattatott sorsú délnyugati nép magyarosan kissé asszociatívan hangzó neve mellett nem tudtam elmenni, évek óta terveztem egy hasonló ízlés-merényletet. Ezúton elnézést kérek a nemzetközi baszkságtól e tettemért, és invitálnám őket, hogy olvassák el e bejegyzést, hátha pótolhatják rendkívül hiányos tudásom.
Nos, akkor csapjunk is bele a paellába! A tragikus zavargó-rovat egyfajta hispán különkiadása következik, mely a nagyobb spanyol városszétverések és gumibotozások mellett főként a terroristának nevezett fickók áldatlan tevékenységére tér ki.
Az Ibériai-félsziget XX. századi történelme tetemes mennyiségű vért szipkázott fel. A világháborúkból nagyon okosan (és olykor némi nagyhatalmi könyöklés hatására) kihátráló spanyolok bőségesen pótolták, hogy társadalmuk kimaradt a nagy vérzivatarokból. Francisco Paulino Hermenegildo Teódulo Franco y Bahamonde Salgado Pardo de Andrade, alias Franco pajtás polgárháborúját brigádostul, guernicástul, kondorlégióstul nem kell igazán bemutatni. A vén Caudillo egész jól kikovácsolta 1975-ig tartó diktatúráját, mindenkit sakkban tudott tartani. De a spanyol nép a '70-es években elkezdte érezni, hogy jő az ideje, így a nagy diktátor haláláig egyre fokozódott a feszültség az országban.
Baszkföld Spanyol- és Franciaország határán
A baszk szeparatistáknak nevezett arcok már a '60-as években szervezkedtek, de maga a hírhedt ETA (azaz Euskadi Ta Askatasuna, azaz Baszkföld és Szabadság - baszkul jobban hangzik) 1968-ban küldte az aszfaltra az első agyvelőt egy szerencsétlen rendőr személyében. A rendőrgyilkos Xabi Etxebarrietát megbosszulta a falangista zsaruság, majd az ETA bosszút állt a bosszúért, és beindult a végeérhetetlen láncolat. Az ETA a már említett '70-es évek eleji enyhüléskor teljes szakadáson esett át: egyik fele úgy döntött, békés baloldali politikával küzd tovább, másik fele pedig a pokolgépes-lelövős stílust választotta. Ezzel kb. 800 ártó ás ártatlan áldozatot sikerült levadászniuk napjainkig (köztük Carrero Blanco miniszterelnököt még '73-ban). Különösen érdekes az ideológiai háttér: merítettek egy jó mélyet a 19. századi forradalmi nacionalizmusból, módszereik az anarchistákra emlékeztetnek, és kőkemény baloldali támogatásokat kaptak történetük során. Így az ETA-t elhelyezni a politikai palettán olyan nehéz feladat, mint eldönteni, hogy melyik magyar parlamenti pártot rühelljük jobban. Érdekes adalék, hogy a relatíve demokratikusnak mondható Batasuna pártot az ETA-hoz fűzödő feltételezett kapcsolatai miatt 2001-ben a spanyol parlament elseprő többséggel betiltotta. A franciák is folyamatosan üldözik az ETA-t, de nekik nincs annyi gondjuk velük, mint a spanyoloknak, úgyhogy erről most nem teszünk említést.
Az ETA mellesleg február 8-án hallatott utoljára magáról, ekkor egy észak-spanyol kisváros bíróságánál rottyantottak egy bombácskát, sérült szerencsére nem akadt. Mellesleg majdnem egy évig bírta ETA-néni, hogy ne hancúrozzon az étellel, 2006 márciusától tűzszünet volt érvényben, hiszen a lágyszívű baszkokat megrázta a 2004-es Atocha-merénylet Madridban (amit ráadásul az előző balfasz Aznar-kormány rájuk akart kenni). Így a második évfordulón Spanyolország békét ünnepelhetett. Aztán még decemberben robbantottak a madridi Barajas-reptéren, amivel 2 embert röptettek a túlvilágra, 20 pedig hegeket kapott, melyek a baszk hazára és haladásra emlékeztetik. Ekkor betelt a pohár a spanyol hatóságoknál, és kitört az ETA-ellenes inkvizíció (éljenek a hagyományok!). Tavaly júniusban közölte a bájos ETÁcska, hogy nincs ínyükre a formális fegyverszünet, legyen inkább harc! Az ETA merényleteit azonban a hatóságok sorra megakadályozták, mígnem egy verőfényes augusztusi napon bombatölcsért alkottak egy csendőrlaktanya előtt. Azóta zajlik az élet.
A madridiak szeretnek az ETA ellen tüntetni. Nagyrészt békés emberek, nem bántják városuk, ezt a részt az Al-Kaida előszeretettel vállalja. Tavaly novemberben Zapatero- és ETA-ellenes tüntetés volt a csinos fővárosban. Több tízezer polgár tiltakozott, mert Zapatero (aki mint tudjuk újabb kormányfői ciklussal töltené ki unalmasnak ígérkező éveit) mániája, hogy tárgyalni kell a baszk szeparátorokkal. Úgyhogy a kampányoló jelöltek komoly gondban vannak: azoknak a szavazatát veszítsék el, akik a baszkoknak tett engedmények ellenében foglalnak állást, vagy magukét a baszkokét, akik - bármily meglepő - szintén szavazni fognak. Ja, és szeretnék Koszovó példáját követni, dehát ezt nem fogja hagyni se a jobb-, se a baloldal. Ez is pöpec kis küzdelem lesz.
És akkor nézzük meg egy picit, hogyan zavarog a hispán? A kinyerma-blog legfrissebb értesülése (bár már megsavanyodhatott a melegben) egy bilbaoi zavargásról szól. Bilbao hogy-hogynem baszkföldi város, de az apropót nem valamily nemzeti fellángolás, brutális csendőri fellépés, iszonyatos kormányintézkedés váltotta ki, hanem az Athletic Bilbao - Racing Santander Király Kupa negyeddöntő, ami után az átkozott santanderiek léptek tovább.
Amúgy érdekes módon az ember a legsúlyosabb spanyol zendüléseket a 20. század elején találja, amikor pár évvel a spanyol-amerikai háborúban elszenvedett vereség után általános volt a létbizonytalanság. Az ekkoriban lezajló utcai harcok nagyrészt halálosak voltak. Ezt követően Franco idején nem volt tanácsos a rendszer ellen fellépni, egy ideig pedig nem volt miért, mert fejlődött az ország, mint az őrült. Kormánybuktató tüntetéseket keresvén nem kell sokat visszamenni az időben, a madridi merénylet miatt bukott meg voltaképp az Aznar-kormány, bár mivel jöttek a választások épp, ezért nem mondott le a jobboldali kabinet. Olykor a sorsukkal elégedetlen bevándorlók gyújtogatnak, de akad itt egy gyöngyszem, ami véleményem szerint a zavargó-rovat csúcsára emeli a Spanyol Királyságot.
Botellon. Így nevezik azt a társasági eseményt a mediterrán ifjak, amikor a közértben vásárolt töméntelen töményt magukba döntik - lehetőleg közterületen. A botellonra elhívják pár száz vagy ezer legjobb pajtásuk is, és randalíroznak. Ekkor menetrendszerint megjelenik a rendőri erő a porondon, és vízágyús ostorával igyekszik rendet teremteni a megvadult állatok között. A fiatalok se restek ám! Nem viszik vissza a piáspalackokat, hanem hozzávágják a rend kitartó őreihez. Az így kialakuló kiváló zavargásoktól aztán egyik rendes honpolgár sem tud aludni, teljessé válik ezzel a rendbontók sikere. Egy példa erre 2006 március, Barcelona. 68 sérült, 54 előállított. Ezek aztán tudnak szórakozni...
Összesítés: Spanyolország rendkívül árnyalt képet mutat zavargáskultúrája terén. Van még mit tanulnunk tőlük, bár reménykedjünk, hogy a Magyarok Nyilai Nemz. Felszab. Szervezet vagymiafranc okulni fog az ETA kudarcából, és nem követi a nyúlós-ragadós példát. A heterogén hispán zendülőkultúra értékelésére bevált klasszifikációs szisztémánk nem feltétlen alkalmas. A lázadók a 7 fokozatú skála majdnem minden osztályzatát kiérdemelnék, nagyjából a 2-es és 5-ös jegyek közti tartományba passzolnak. A csendőrök és zsandárok néhány baszk személy célzott likvidálásától eltekintve euro-módszerekkel élnek: vízágyú-könnygáz kombójuk egy gyenge 6-ost érdemel. (teljes zavargásosztályozási rendszerünk lásd régebbi posztokban zavargások címke alatt)
Végezetül egy videó arról, hogy tiltakozik a katalán az EU ellen (2002, Barcelona, kellemes elektro-aláfestés):
