Mint említettük, március 24-én volt 5 kerek éve, hogy kiment az első poszt a Kinyermán, és mi ebből az alkalomból egy ötrészes ünnepi sorozatban összegereblyézzük ennek a fél évtizednek a termését (vagyis a javát). Miután a zsenge, kísérleti jellegű 2007-es évet letudtuk, íme a talán legmozgalmasabb, legizgibb, legfeszkósabb év a blog történetében: 2008.
2008 - A bábeli év
Magyarip egy szűk egyéves kényszerszünet után úgy döntött, hogy egyetemistákkal támasztja fel a blogot, ami igen ambíciózusnak tetsző terv volt. A "Választások a világ körül" című kurzusra egész nagy team jelentkezett, így a szerzők száma hirtelen megsokszorozódott, kellemes bábeli zűrzavar lett úrrá a kontenton. Február 14-én hod cikke, a Ciprus elnököt választ nyitotta meg az új érát. Ugyanaznap buranszki_g, nagy örmény-szakértőnk is belecsapott a lecsóba Az örmények is választanak címmel.
Ciprussal és Örményországgal tehát beindult a Kinyerma-henger. Újabb szerzők kapcsolódtak be a munkába: Hentes Fülöp elindította zavargós sorozatát a CypRIOTS! című gyöngyszemmel, majd a Közigazgatási holokausztról, azaz az örmény népirtásról is olvashattunk tőle. This is sparta nevéhez hűen kőkemény portrékkal jelentkezett a ciprusi elnökjelöltek hosszú soráról. Miközben kiderült, hogy a második fordulóba újonc ciprusi elnökjelöltek kerültek, buranszki_g megírta a Kinyerma történetének talán legtöbbet vitatott posztját az ősi azeri-örmény ellentétről, Miért gyilkol baltával örményt az azeri? címmel.
Hentes Fülöptől megismerhettük Örményország zavargási kultúráját is, buranszki_g pedig bemutatta az örmény elnökjelölteket. Ahogy a két választás lecsengő fázisába érkezett, spetike is bekapcsolódott az írásba egy - a spanyol parlamenti választásokról szóló poszttal (A Cipész kihívója Rajoy). Közben Örményországban felforrósodott a helyzet: győztest hirdettek, amit a vesztes hívei nehezen viseltek, és halálos áldozatokkal is járó zavargások törtek ki.
Ezután új régióba, a Távol-Keletre vitt az utunk, Malajzia választását kezdtük el követni. Cipruson is végeredményt hirdettek időközben: a kommunisták jelöltje győzött, itt elmaradt a balhé. Malajzia kapcsán új író kapcsolódott be a blog életébe Gezanguz személyében, aki a Lah bácsi: kizárt a váltás című posztban mutatta be Sandokan országának politikai életét. Ezalatt megismerkedtünk az ETA-val és a spanyol zavargási népszokásokkal, majd a vadul kampányoló maláj Maimun mamival. Malajziát egy új szerző, Fippicus zárta le "Monnyon le" című írásával, míg megtudtuk: Spanyolországan Győzött a szocializmus!
Később megismertük mind a maláj, mind a spanyol választások lehetséges következményeit, majd elkezdtük a talán legrészletesebben végigkövetett választásunkat, Zimbabwét. Megismerhettük a dél-afrikai ország közelmúltbeli történetét, diktátorának zseniális hacukáit, kiemelkedő olimpikonjait és jellegzetes humorát is. Még mindig jött ekkor is új szerző, nevezetesen bétack, aki az urnák lezárását jelentette be. Beindult a himi-humizás vagyis lassú számlálás, a körömrágás közben pedig megismerhettük egyetlen poszt erejéig az óceániai Tongát.
A várakozás végtelenre nyúlt, így újabb országok bukkantak fel. Elsőként Paraguay, ahol elnökválasztás készülődött, maga Candide vezetett be minket a voltaire-i országba. Szintén egyetlen posztban megismerhettük a nepáli maoistákat is. Megint új író jött be a képbe, Halászó Macska mutatta be nekünk az uralkodó paraguayi pártot és ellenfeleit, mígnem a végeredményt is megtudhattuk: győzött az expüspök! Közben bő egy hónapnyi várakozás után eredményt hirdettek a hadirokkant Zimbabwéban is (no comment kategória).
Az afrikaiakat félretéve egy időre, nekiláttunk a rendes parlament nélküli Kuvait parlamenti választásának. Megtudtuk, mi képviseli az iszonyatot a helyi mendemondákban, illetve hogy néz ki a kuvaiti közélet, végül persze az eredményeket is megtudtuk a pártnélküli sejkségből.
Kuvait és a kurzus után véget ért egy korszak a blog történetében, és a szerzők zöme odébbállt. Hentes Fülöp és Gezanguz lettek hosszú időre az egyedüli szerzők. Előbbi végignyomta a macedón választásokat kezdve az emlékezetes nevű Mi a tököm az a F.Y.R.O.M.? című poszttal, folytatva egy kis országimázzsal, befejezve egy eredményposzttal. Miközben belevágtunk Mongóliába is, Gezanguz a zimbabwei helyzet reménytelenségéről elmélkedett egy nagyot. Megismertettük olvasóinkkal a sztyeppék urait és a komisz kumiszt (ami különösen rossz poszt lett, így sokan olvasták), végül pedig a mongol választások eredményeit. Örményország és Zimbabwe után sajnos Mongóliában is erőszakba csaptak át a választások után a népek, ezt szemléztük ki néhány hazai lapból.
Még mindig a zimbabwei választások farvizén evezve megismertük a világ utcanévvitáit, majd végleg lemondtunk az afrikai országról (itt felhívnám a figyelmet az e posztban található Gezanguz-akvarellre). Mongólia után Ázsiában maradtunk: a kambodzsai választásokat kezdtük ecsetelni - persze nem akvarellel. Bemutattuk a patkány Pol Potot, a térség ősi templomait és az értük dúló harcot és a végül békésen lezajló választások eredményeit.
Több hetes szünet következett a 2008-as forró nyáron, mígnem egy rövid posztban bemutattuk, kik hogy mutatják be itthon a közelgő amerikai elnökválasztást. Ezután első óceániai országunk, Palau következett, amit az első full idegen nyelvű címmel vezettünk fel. Egy gyors összefoglalót is rittyentettünk az osztrák, fehérorosz és ecuadori választásokról, majd egy régóta várt vérfrissítés érkezett szerkesztőségünkbe: Edigej. Blogunk közép-kelet-európai szakértője gyorsan írt egy nagyot Litvániáról, majd bemutatta Azerbajdzsánt. Aztán az azeri eredményeket.
Edigej a magukat csehül érző csehekről is értekezett, aztán a kialakult litván szivárványkoalícióval foglalkozott. Az elmaradozó palaui beszámolók Hentes Fülöp révén új élettel telítődtek, megismerhettük végre az elnökjelölteket, majd a végeredményt. Edigej előrántotta a cilinderből azt az országot is, amelynél kisebbel még nem foglalkoztunk: San Marinót. A győztes titánok bemutatása után Romániában is megforgatta a tollát kollégánk, majd a blog külseje is megújult, profilt váltottunk! Az év zárásaként elkezdtük megmutatni, hogyan politizál 150 millió bengáli, illetve hogyan bankol egy Nobel-díjas.
Aztán jött 2009, a kezdődő hanyatlás éve, amit remélhetőleg a jövő héten be tudunk mutatni. Addig is olvassák bőszen az archívumot!
