A „szivárvány-nemzet” egy liberális, demokratikus eszme. „Afféle iránymutató” – ahogy a kalandor kalóz Jack Sparrow mondaná. A fogalom Desmond Tutu Nobel-békedíjas érsek bibliai ihletésű találmánya, melyet széles körben használtak Dél-Afrika multikulturális társadalmának leírására az 1994-es rendszerváltás után, sokan azonban állítják: az eszményi fogalomnak nem sok köze van az aktuális valósághoz.
342 évvel a holland kezdőpont után:
szabadulás az apartheid „mocsarából”
Nelson Mandela 1994-ben, az első demokratikus választásokat követő fokvárosi beszédében történelmi és érzelmi kereteket rajzolt Dél-Afrikának. „Ma egy új korszakba lépünk” – kezdte Mandela, aki szerint a nemzet alapköve a Jóreménység fokánál lett letéve, ott, ahol 1652-ben a holland Jan van Riebeeck 3 hajóval – Drommedaris, Reijger és Jóreménység – kikötött (lásd balra lent) és létrehozta az első európai erődített települést a régióban. Ez lett Fokváros, a dél-afrikai törvényhozás központja, s Riebeeck érkezését festményen is megörökítették, mint kezdőpontot – európaiak és afrikaiak együttélésének nullpontját.
Mandela ezen a napon elmondta azt is, hogy mi rossz és mi jó. A Fokváros mellett fekvő Robben-sziget „aljas” börtönére – ahol apartheid-ellenes fekete aktivistaként 18 évig raboskodott – mint rosszra emlékezett; egy építményre, amely a legfontosabbtól fosztott meg: a szabadságtól. A politikus a „rasszizmus és apartheid mocsaráról” beszélt, amelyből közös munkával kell felemelni az országot. Az új elv tehát: bőrszín nem számít, egység a sokszínűségben, egymás tisztelete.
„Mindegyikőnk oly bensőségesen kötődik e gyönyörű ország földjéhez, mint Pretoria híres jacarandafái és a bushveld mimózafái” – mondta 1994. május 10-én, sűrűn idézett pretoriai beiktatási beszédében Mandela, aki akkor olyan dél-afrikai társadalmat képzelt el, „amelyben feketék és fehérek egyaránt büszkék lehetnek, félelem nélkül a szívükben – egy szivárvány-nemzet békében magával és a világgal”. Álom volt ez, és „senki sem akart felébredni belőle” – írja a BBC.
A szivárvány-nemzet egy liberális, demokratikus eszme. „Afféle iránymutató” – ahogy a kalandor kalóz Jack Sparrow mondaná. Bár a fogalmat egy jobb dél-afrikai társadalom megnevezésére Mandela is használta, a szivárvány-nemzet valójában a Nobel-békedíjas Desmond Tutu érsek találmánya: Noé történetére utal vissza a Bibliában, ahol Isten minden élőlénnyel szövetséget kötött, s ennek jelképe a szivárvány.
Mítoszteremtés folyt
Fokváros (az együttélés nullpontjaként), a szivárvány-nemzet, és a Robben-sziget börtöne egy mítoszteremtés elemeinek tűnnek. Ezek olyan elemek, amelyek egy meghatározó személy (itt: Mandela) szájából kihullva épülnek bele az emberek tudatába, amelyeket a sajtó újra és újra idéz, s amelyek idővel – úgy tűnik, akár 15 év alatt – vonatkoztatási ponttá, megalapozó történetté válhatnak egy nemzet számára. Ha egy dél-afrikainak a Robben névről eszébe jut a gyorslábú holland focista, de Mandela dutyijának helye (a Robben-sziget) nem, akkor ez az ember nem dél-afrikai, ne is haragudjon.
Világosnak látszik, hogy ha ma valami jogon nemzetnek nevezhetjük azt a – Durban 3,4 milliós kikötővárosában például sok ázsiait is magába foglaló – heterogén embertömeget,
amely a Dél-afrikai Köztársaságban él, az éppen ezeknek a mítosz-elemeknek az ismerete és ismétlése miatt van. Ki ismeri az elemeket? A nép. Ki ismétli őket? A média és az apartheid után írt szövegek tucatjai. Egyébként Mandela is a dél-afrikai rendszerváltás körüli mítoszteremtés része; egy arc, amely tavaly 5 millió újonnan nyomott 5 randos érmére került rá, tisztelgésül a 90 éves korára határozottan hőssé érlelődött ember előtt.
Lenti kép: A 3,5 milliós lakosságú Fokváros az ország 3 fővárosának egyike. Itt található a kétkamarás parlament, melynek alsóházába április 22-én 400 képviselőt választanak meg a dél-afrikaiak.
Hibrid himnusz
Az új dél-afrikai himnusz zseniális, éspedig azért, mert hibrid. 1997-ben – az apartheid éra után – született meg a Die Stem afrikaans nyelvű ex-himnusz és az Isten áldjon Afrika (Nkosi Sikelel’ iAfrika) sosza himnuszból, úgy, hogy angol szöveget is hozzágyúrtak. Az ötnyelvű dal úgy tűnik, beleillik Nelson Mandela gondolatvilágába, és prímán illeszkedik a szivárvány-nemzet elképzeléséhez is.
A különleges himnuszról, idegengyűlöletről és hip hop-ról, valamint agresszív dél-afrikai szimbolikáról a következő cikkünkben olvashatnak, ahol meg is hallgathatják majd a hibrid dalt!
Amúgy ha megkérdeznék tőlem, hogy Barack Obamát kihez hasonlítanám, rövid gondolkodás után rávágnám: Nelson Mandela. Miért? Mert összeköti őket a kikezdhetetlennek tűnő remény, melyet a két politikus a nemzetközi médiában sugárzott 1990-ben és 2008-ban, és ami miatt mindketten a változás szuggesztív arcaként fognak szerepelni a következő évtizedek – demokratikus Nyugaton és Afrikában íródó – történelemkönyveiben.
