Megemlékezésünk harmadik epizódjához érkeztünk, ami a blog harmadik évét, 2009-et jelenti. Masszív hanyatlás indult be ekkor, a 2008-as év rekordtermésétől elmaradt az esztendő, de a 2007-es első évet még ütni tudta. No, szántsunk, felebarátaim!

2009 - Dél-Afrika éve

Az előző év végén elkezdett Bangladesh-ben lezajlott a voksolás, aminek eredményeképp a komcsik behúztak egy győzelmet. Hosszú hetek kényszerpihenője után Edigej jelentkezett egy új műremekkel, és visszatért Macedóniába. Nagy Sándor nyomában a macedón elnökjelöltek nyomába eredtünk hát - ekkor szállt be a vonatba utoljára Edigej.

Áprilistól elkezdődött Gezanguz onemanshow-ja, bloggerünk végigszántotta a dél-afrikai elnökválasztásig hátralévő heteket. Kezdte a szivárvány tövében, majd folytatta egy nagyon kompakt összeállítással a helyi politikai életről. Később egy portréval felköszöntöttük a nagy esélyes zulu Zumát, majd jött Dél-Afrika politikai kielemzésének második része.

Ahogy felpörgött a kampány, mi is rápörögtünk, megírtuk, miért jó afrikainak lenni. Gezanguz megteremtette a politikuslíra műfaját, és egy Kassák által is megirigylendő szabadverset rakott össze a dél-afrikai választások margójára. Aztán elkezdődött a szavazás is, aminek apropóján megemlékeztünk a nemi erőszakok áldozatairól. Aztán következhettek az eredmények és a zulu győzelme, végül pedig a közelgő foci-vb-nek is szenteltünk egy posztot.

Dél-Afrika gyakorlatilag magányos emlékműve maradt a 2009-es évnek. Gezanguz szeptemberben még írt egy cikkajánlót Norvégiáról, de ezen kívül áprilistól az év végéig teljes csend uralkodott a blogon, se Hentes Fülöp, se Edigej, se bármilyen új szerző nem jelent meg az éterben. Ha lehetséges, akkor a következő év, 2010 még mélyebbre süllyedt, hogy aztán legyen honnan visszamászni. Folyt. köv.