- jelentette ki magabiztosan - a már gyakorlatilag győztesnek mondható - Nikola Gruevszki vasárnap késő este Szkopjéban. Az Idividi weboldal szerint már 440 000 szavazatnál tart a Gruevszki vezette Egy Jobb Macedóniáért nevű koalíció, melynek vezető pártja természetesen a korábban már említett kormánypárt, a VMRO-DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Demokrata Párt a Macedón Nemzeti Egységért). Egyes jóslatok szerint még a félmillió szavazatot is elérhetik, úgy hogy közben több, mint 1 millió 700 ezer ember járulhatott az urnákhoz június 1-én, vasárnap. Bár azt hozzá kell tenni, hogy ennek a számnak mindössze 55-62%-a szavazott - körzettől függően.

Legpöpecebb ellenfelük, a Nap Koalíció Európáért 2006 után megint alulmaradt (Gruevszki ehhez külön gratulált is), ők egyelőre 215 000 szavazatot kapartak össze. Gruevszkiék tehát egyelőre 51, a naposok 22, a két albán párt pedig 5 (DUI) illetve 2 (DPA) helyet szereztek a képviselőház 120 helyéből. Azonban az 1. és a 6. számú választókörzetekben szórványosan kirobbanó erőszak, na meg a listák lopkodása miatt sok helységben meg kell ismételni a voksolást, vagy az összeszámolási művelet vált bonyolultabbá. Emiatt hivatalos eredményre még valószínűleg hetekig kell majd várnunk, úgyhogy elő az altatóval, nyugtatóval, és próbáljuk meg átvészelni e kritikus heteket egy Füles mellett rejtvényt fejtve.

Frissítés:

A legfrissebb adatok szerint 98,5%-os feldolgozottság mellett a következők az eredmények: Egy Jobb Macedóniáért - 46,89%, Nap Koalíció Európáért - 22,7%, DUI - 10,76%, DPA - 9,89%, Párt az Európai Jövőért - 1,42%. Közben Gruevszki kormányfő Olli Rehn EU-s bővítési biztost nyugtatgatta telefonon a választási incidensek kapcsán. Nagy Krisztina, Rehn szóvivője pedig finoman utalt rá, hogy ezek a botrányok is beleszámítanak Macedónia integrációs fáradozásainak megítélésébe. Sali Berisha albán miniszterelnök is pöfékelt egy sort a macedón választási erőszak miatt, és reményét fejezte ki, hogy a keleti szomszéd kivizsgálja az eseteket.

Hírügynökségek, tudósítók hada, webes és nyomtatott újságok, tévécsatornák álltak rá az eddig eléggé elhanyagolt macedón parlamenti választásokra. Vérszemet fogott a "karvalymédia", és most sajnos erős oka van rá. Macedóniából egyelőre nem az eredmények özönlenek hozzánk, hanem a sebesültekről, halottakról, bezárt szavazókörökről, megsorozott rendőrjárőrökről szóló (rém)hírek. Blogunk eddigi életéből szép számmal tudunk már példát hozni rá, hogy a hatalom közelsége mennyivel erősebb kábszer, mint az amfetaminok bármelyike. Örményországban zavargásokba torkolltak a választások, Spanyolországban az ETA gyilkolt, Zimbabwéban pedig polgárháború közeli a helyzet az első forduló után.

Kezdjük egy alaposabb F.Y.R.O.M.-magyarázattal. Tömören annyi történt, hogy a (mindenkori) görög kormány Macedónia 1991-es függetlenné válásakor az ország nyakának ugrott, és a mai napig morogva szorongatja azt. Ennek oka a fatális névválasztás volt: ugyanis Görögország egyik északi tartománya szintén a Macedónia nevet viseli (nevezhetjük Makedóniának is persze), és a görögök szemében a 'területi integritás veszélyeztetése' -kategóriába tartozik a délszláv szomszéd név-, lobogó- és címerválasztása. Ezt nyomatékosítandó a görögök 20 hónapos gazdasági blokáddal is szivatták az északi szomszédjuk, de ez sem vitte rá a büszke macedónokat a névcserére. Macedónia felvételét a NATO-ba az idei bukaresti csúcson szintén a görögök ezirányú sértettsége torpedózta meg.

„Győzzön a bölcsesség, az ésszerűség, és az ezekre épülő programok! Ideje, hogy befejeződjön az ország leépülése!” – hangsúlyozta Mohamed al-Moqatei jogi professzor pénteken az Al-Quabas napilap hasábjain arra bíztatva a kuvaitiakat, hogy szavazataikkal vessenek véget az országban dúló folyamatos politikai csatározásoknak. Kuvaitban reggel 8, azaz hazai időszámítás szerint 7 órakor kezdődtek meg az előrehozott választások.

Sabah Al-Ahmad Al-Jaber emir azután oszlatta fel az előző parlamentet márciusban, hogy az összes, a miniszterelnök által megbízott miniszter egyöntetűen lemondott a mandátumáról. Lépésüket azzal indokolták, hogy képtelenség együtt dolgozni olyan parlamenti kollégákkal, akik állandóan közbeavatkoznak és folyamatosan megpróbálják őket lemondatni.
 

Gépezet a homokszemben

Nem ez az első alkalom, hogy a közvetlenül megválasztott parlamenti többség és a kormányfő által kijelölt miniszteri gárda közt elharapódznak az indulatok. A világ egyik legmagasabb  GDP-jével (mely, tavaly, számítások szerint elérte a 74 598 millió dollárt) rendelkező országban két évvel ezelőtt hasonló okokból kifolyólag oszlatták fel idő előtt az akkori országgyűlést. Egyes pesszimista elemzők szerint, a jövőben mindaddig instabil marad az alkotmányos monarchia parlamentjének működése, míg nem csökken az 1752 óta hatalmon lévő Al-Sabah család politikai befolyása. Kuvaitban az 1962-es alkotmány négy évenként megválasztott 50 fős parlament létrehozására ad keretet, az emír jelöli ki a miniszterelnök személyét, majd a kijelölt miniszterelnök jelöli ki a kormány tagjait. Politikai pártokat nem lehet hivatalosan bejegyeztetni, azonban több politikai csoportosulás is nyíltan működik.

Szokások kontra demokrácia

A Perzsa-öböl menti államban történelmi hagyományai vannak a törzsek és szekták politikai befolyásának, azonban a térség legrégebbi demokratikus berendezkedésével rendelkező országában egyre többen érzik úgy, hogy a helyzet megérett a változtatásra. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy 2006-ban 25-ről ötre csökkentették a szavazó kerületek számát. Az új berendezkedés egyrészről megnehezíti a szavazatok felvásárlását, másrészről a győzelemhez szükséges voksok számának drasztikus megnövelésével megakadályozza, hogy olyan képviselők kerüljenek pozícióba, akiket kizárólag egy adott törzs tagjai támogatnak. A parlamentbe minden kerületből 10 képviselőt választanak meg, akik fejenként további négy jelöltre adhatják le szavazatukat.

Gyászba fúlt kampány

Heves kampány előzte meg a mostani választásokat, melyre a hajdani Szaad el-Abdullah esz-Szalem asz-Szabah sejk keddi halálhíre tett pontot. Háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el Szaad sejk emlékére, aki apja, Dzsábir el-Ahmed el-Dzsábir asz-Szabah halálát követően mindössze 9 napig ült a trónon. Rossz egészségi állapota miatt 2006-ban testvére, a jelenleg is uralkodó Szabah al-Ahmad al-Szabah vette át a hatalmat.

A két évvel ezelőtti kampányban iszlamista, liberális és nemzeti ellenzékiek közösen léptek fel a választási reformok érdekében. A kormánytól a korrupciós szintek leszorítását követelték, valamint számonkérték a kialakult politikai instabilitást és kritizálták az uralkodó család belső viszályainak a nemzeti politikára tett negatív hatását. Az esetből tanulva, a mostani választásokat megelőzően központilag jelentős lépéseket tettek az illegális törzsi előválasztások megakadályozására. Szavazatvásárlási szándék gyanúja miatt pedig több embert, köztük két jelöltet is nyilvános vizsgálatnak vetettek alá. A parlamentet, melyet hivatalosan négy évre választják, meg 1976 óta ötször oszlatták fel. 1967-ban öt, majd 1986-ban hat évre függesztették fel a működését.

Blogból ítélve...

Egy Dukati nevű kuvaiti blogger a következőképpen jellemezte a választásokat megelőző hangulatot:

هاليومين صاير الجو انتخابي بحت
يعني احس قمنا نشرب انتخابات
ناكل انتخابات
نتنفس انتخابات
نقرا انتخابات
انام بالإنتخابات
اصحى على الإنتخابات
اقعد مع ابوي نسولف بالإنتخابات
اقعد مع امي مع يدتي نسولف بالإنتخابات
مع الدكتور مع رفيجي مع الي ينظف الشارع أيضا بالإنتخابات
حتى الإعلانات التجارية صارت ذات صبغه انتخابية

„Az utóbbi pár nap minden pillanata a választásokról szólt. Úgy érzem, mintha választásokat innánk, ennénk, lélegeznénk, csak erről olvasunk, erre alszunk el és kelünk. Ülők az apámmal és erről beszélünk. Ülők a nagymamámmal és erről beszélünk. A barátaimmal, az orvosommal, de még az utcát tisztító emberrel is ez a témánk.”

Egy másik kuvaiti blogger attól fél, hogy a női szavazók az urnákhoz érve ahelyett, hogy önállóan döntenének, férjük, törzsük akarata előtt hajtanak majd fejet, majd hozzáteszi:

انسوا الشعارات الرنانة واتركوا عنكم مثيري المشاعر ومدغدغي الوطنية والاصلاح والشفافية وانظروا لمن يعمل.. انتخبوا الأصلح فمجلس 2006 انتم الذين واللاتي صنعتمتوه وأنتم من اكلتم نتاج حصاده.. كلنا امل بان لا يعيد التاريخ نفسه بأيديكم

„Felejtsétek el a hangzatos szlogeneket és azoknak szavait, akik a nemzet, a reform és az átláthatóság fogalmain keresztül próbálnak meg hatni rátok! Azt nézzétek, kik dolgoznak keményen és őközülük válasszátok meg a legjobbakat! A 2006-ban létrejött parlamentet ti hoztátok létre és vetéseteknek termését és ti gyűjtöttétek be. Bízzunk benne a történelem nem ismétli meg önmagát.”

A választások végső eredményét csak éjfél utánra ígérték, azonban lehetséges, hogy egészen vasárnap reggelig elhúzódik a szavazatszámlálás.

Ami nálunk a gonosz mostoha vagy az emberevő farkas (lásd Piroska), az Kuvaitban a félelmetes déli szamár vagy a mindent felzabáló birka. Politikusokkal egyelőre nem rémisztgetik a gyerekeket, de a nevelésben régóta fontos szerepe van az ijesztő szereplőknek.

A leghíresebb kuvaiti rém a Tantál. A nagyon magas ember napnyugta után üldözte a gyerekeket, főleg még a közvilágítás előtti időkben. Természetesen azért, hogy ne kódorogjanak az utcán sötétedés után.

A gyorsabb elalvást valamiféle torz fordított pszichológiával a Vavi nevű farkas segítette. Őt nem volt szabad ugyanis meglátni, ezért a gyerekek becsukták a szemüket, és hamarabb elaludtak – állítja egy hatvan éves kuvaiti nő. Biztos nem voltak rémálmaik.

A Vavi egyébként nem valódi farkas, hanem egy furcsa alakot öltött dzsinn. Na de vannak nála perverzebb szellemek is, így jöhetett létre az ijesztő öreg nőszemély, akit mi valószínűleg boszorkánynak hívnánk. El-Szuluva egy dzsinn és egy emberi lény szerelmének gyümölcse. Egy másik rémisztő banyáról sem tudunk sokkal többet, csak annyit, hogy Umm el-Szaaf val Lifnek hívták és elrabolta az engedetlen gyerekeket.

Az igazán izgalmas karakterek azonban az állatvilágból kerülnek ki. Az állattartó beduinok szörnyetegei közt van félelmetes déli szamár, akit Hmarat el-Kailának hívnak. Ő délben kergeti a hangoskodó gyerekeket. A gonosz dög meg akarja harapni őket, de nem kizárt, hogy fel is falja a rosszalkodókat. Csak hogy elég abszurd legyen ez is, egy szamárfejű nőalakról van szó, és semmi köze a Szentivánéji álomhoz (azért kicsi a világ, nem igaz?). Abu Abdulaziz, egy 75 éves kuvaiti férfi készségesen elmagyarázta egy újságírónak, hogy ezt a lényt azért találták ki, hogy a fárasztó munka után az ebédidő és az azt követő pihenés nyugodtan teljen.

A másik legérdekesebbnek tűnő szereplő Karuf Mszalszal, a láncait csörgető birka… Azért kellett tőle félni, mert mindent megevett, ami az útjába került (főleg a rosszalkodó vagy csavargó gyerekeket, gondolom).

Ja igen, jegesmedve nincs, de választások lesznek, május 17-én.

In medias res. Kezdjük rögtön egy látszólag mellékesnek tűnő adattal, mely azonban rendkívül sokat elárul egy ország fejlettségéről és lakosainak szívmélyi érzelmeiről. Kuvait focicsapata a korántsem előkelő 117. helyen áll a FIFA világranglistáján - a vietkongok és a karibi Barbados között. Utóbbi két évében az ország csapata egy nagy kalap homok volt, még Irak is felpofozta őket (nem '91-re gondolok).

Na most, hogy elmentek a csajok, beszélhetünk a választásokról (nyugalom, nem lettünk hímsoviniszták, ám ez kihagyhatatlan). Kuvait hamisítatlan, forró, egzotikus, vérpezsdítő, huncutságra csábító közel-keleti arab demokrácia - annak minden szaftos visszásságával és kínjával együtt. A hat kormányzóságra felosztott olajsejkség kormányához köze sincs a Perzsa-öbölben lubickoló lakosoknak. Maga a mindenkori sejk nevezi ki a helyi végrehajtó hatalmat. Akkor meg mi a fenét választanak meg ezek a szabadságuktól látszólag megfosztott polgárok? A népgyűlést. Igen, a népgyűlést; ráadásul 4 évre.

Node akkor mi a frász folyik itt? 2006-ban volt utoljára parlamentcsere, és már 2 évre rá urnához parancsolják az embereket? Sejk Szabah al-Ahmad al-Szabah emírnek tele lett a hócipője a kinevezett kormány és a választott képviselőház közötti permanens civakodással, és feloszlatta az országgyűlést. Emellett a kabinet is benyújtotta lemondását, mindez már március közepén megtörtént. Mostanság, durván egy héten belül, azaz május 17. napján mennek voksolni a kuvaitiak (nyelvgyakorlat: Kuvait a kuvaitiaké). Ugyanakkor sok képviselőben a félelem lett úrrá lévén, hogy 1976-ban és '86-ban is eljutott az ország egy-egy olyan krízishelyzetbe, amikor a parlament intézményét oszlatták fel évekre. Ha ez megtörténne, akkor valószínűleg jelentős tömegtüntetésekre kerülne sor. Közben még márciusban felállt az új kormány Nasszer al-Mohammad al-Ahmad al-Szabah vezetésével, és az ország történetében először kettő (azaz 2) női miniszterrel, akik az egészségügyi és az oktatási-felsőoktatási tárcákat vezethetik. Dúl a demokrácia.

Eredmény van, győztes nincs

Zimbabwéban kihirdették az elnökválasztás eredményét! Az ellenzéki Morgan Tsvangirai a szavazatok 47,9%-át kapta, és ezzel megelőzte a Zimbabwét 28 éve kormányzó Robert Mugabét, aki 43,2%-ot zsebelt csak be. Mivel egyik jelölt sem érte el az 50%-os küszöböt, a zimbabwei alkotmány alapján második fordulót kell tartani. Mindez hetekkel hosszabbítja meg a gazdasági krízisben lévő, hiperinflációval sújtott ország választási procedúráját, és feltehetőleg az ellenzékieket ért atrocitások is folytatódnak. Elképesztően feszült a légkör.
A választások utáni helyzethez Gordon Brown és George Bush is hozzászóltak, azt a látszatot keltve, mintha Zimbabwe egy nagy olajmező lenne, amelynek sorsa senkit sem hagy hidegen. Azonban a Nyugat gesztusai nem Zimbabwe kiaknázható ásványkincseinek, hanem a demokrácia hiányának (a zimbabwei diktátor 28 éves kormányzásának) szóltak. A legtöbben egyébként úgy látják, hogy az afrikai ország nem kiaknázható olajmezőhöz, hanem „hadirokkanthoz” hasonlít.

Zimbabwei erőszak: „ez a demokrácia!”

A nagy ellenzéki párt, az MDC kijelentette, hogy az eredmény „felháborító rablás”: szerintük ugyanis Tsvangirai a voksok 50%-ánál is többet kapott, és ezzel megverte Mugabét. Bright Matonga (ZANU-PF) viszont azt állítja, hogy az MDC nem a zimbabwei emberek, hanem „a brit kormány hangján” szólal meg: vagyis az MDC a diktátor bukását kívánó britek (Gordon Brown) szócsöveként működik.

Az MDC szerint a választások napja (március 29-e) utáni politikai erőszakban 15 ellenzéki halt meg, ami visszhangzik is rendesen a nemzetközi médiában. Míg a zimbabwei választásokat az ellenzék valószínűleg az 'erőszak' és 'manipuláció' szavakkal jellemezte volna, a diktátor-párti Bright Matonga állította a BBC-nek: „ez a demokrácia.” Matonga szerint ugyanis a választások szabadok voltak.

30 nappal a választások után sem lehet tudni, hogy ki lesz Zimbabwe elnöke. A voksok részleges újraszámolása után viszont biztossá vált, hogy az országot 28 éve kormányzó Robert Mugabe pártja (ZANU-PF) elvesztette parlamenti többségét az ellenzéki Morgan Tsvangiraival (MDC, képünkön) szemben.
A választásokat politikai erőszak követte, amely az ellenzék támogatóit érte, és a rendőrség a nagy ellenzéki párt (MDC) főhadiszállásán is razziázott múlt héten.
Vajon ki nyeri az elnökválasztást – a 84 éves diktátor, vagy az összevarrt fejű ellenzéki vezető?

Az ex-püspök győzelmével ért véget a dél-amerikai országban a választás. A Colorado párt több évtized után veszítette el az uralmat. Fernando Lugo a szavazatok csaknem 41 százalékát zsebelte be, mögötte 10 százalékkal maradt le a nagy rivális Blanca Ovelar. Úgy látszik, nem jött be a váltás, és Paraguay első női elnökjelöltje nem fut be idén; hiába a szemléletváltozás, a Colorado-nak nem sikerült megőriznie a hatalmat. 22 százalékig küzdötte magát Lino Oviedo, mindössze feleannyi voksra tett szert, mint Lugo tiszteletes. Ez igen kevésnek bizonyult, talán legközelebb, kihívóként többre futja kampányának erejéből. A többi párt 1-2 százalékával mindössze a futottak még kategóriába fért be, de ez nem meglepetés, nem tőlük várták a megváltást a helyiek.

Annál inkább a győztestől. Gonzalo Cardozo Martínez, aki hazánkban futballozik az év eleje óta – a Diósgyőr színeiben – , derülátó Lugo megválasztásával kapcsolatban.

-Paraguay elégedett a monszignore diadalával. Nálunk a politikai életben mindenki a maga malmára hajtja a vizet, nem törődnek a választókkal. Most, hogy Lugo lett az elnök, talán változás áll be. A nép bízik benne!

Az aranylábú támadó még hozzáfűzte Magyarországgal kapcsolatban, hogy itt teljesen másként bánnak az emberekkel, és egy jóval fejlettebb ország benyomását keltettük benne.

Blanca Ovelar             Fernando Lugo           Lino Oviedo

Képünkön az idei paraguayi elnökjelöltek, akikre azért érdemes odafigyelni, mert a dél-amerikai ország az USA-hoz hasonló prezidenciális rendszer, amelyben az elnök egy személyben állam- és kormányfő, vagyis a legtöbb szál az ő kezében fut össze.

Izgulnak Paraguayban a mai választások miatt. A választók egy része azért, mert attól tart, hogy a Colorado Párt csalni fog; Nicanor Duarte azért, mert attól fél, hogy Lugo hívei fegyvert ragadnak, ha a népszerű atya nem nyer.

Az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) közvélemény-kutatása szerint az emberek idegesek a választások előtt. A szervezet vezetője szerint az a nyugtalanság oka, hogy ugyanaz a párt (a jobbos-konzervatív Colorado) kormányzott több mint 60 évig, és most először érezhető, hogy van esély a váltásra. A balliberális Fernando Lugo, a Colorado legesélyesebb ellenfele változatlanul vezet a közvélemény-kutatások szerint, 30-40 százalékkal.

A Colorado Párt jelen van a paraguayiak életében: mintegy 1,6 milliós tagsággal büszkélkedhet (a választópolgárok száma 2,9 millió), mivel minden állami alkalmazottnak be kell lépnie a pártba. Több mint 200 000 állami dolgozó állása függ a párttól. „A Colorado nem csak egy politikai párt, hanem hatalommal rendelkező politikusok csoportja. Egy politikai kultúra, és ez az, amit a párt ellenfelei nem értenek” - mondta José Luis Simon politológus.

A Colorado Párt jelöltje idén egy nő, Blanca Ovelar, akit a jelenlegi elnök Nicanor Duarte támogat. Ovelar általános iskolai tanárnőként kezdte, majd az oktatási miniszteri székből került a Párt listájának élére. Programjának egyik alapköve az oktatási reform. Ő az első nő, aki az elnöki posztra pályázik Paraguay-ban, ahol egyébként a parlamenti képviselők 10 százaléka hölgy, és ugyanilyen a nemek aránya a kormányban is. Ezzel Paraguay az utolsók között van Dél-Amerikában. Bár Blanca Ovelar úgy gondolja: Paraguay első női miniszterelnökeként megtörné a férfisoviniszta hagyományt, egyesek szerint azért lett a Colorado jelöltje, mert a párt így akarja megőrizni hatalmát, nem azért, mert annyira szívügye lenne a nők érvényesülése.

A párt legutóbbi fővárosi nagygyűlésén - a szokásos színekben - piros ruhában és piros zászlókkal éljenezték a Colorado-t. A tömegben feltűntek egyes állami vállalatok transzparensei is. Ám Nicanor Duarte szónoklata nem nyerte el a jelenlévők tetszését, sőt Blanca Ovelar sem érte el a kívánt hatást, beszéde végére a tömeg egy része már elvonult.

A Colorado Párt kampányának alapja az egység hangsúlyozása. „Mind egyek vagyunk” - hirdeti a párt szlogenje. Ez nem csak a nép egységére utal: komoly problémát jelentett a pártnak a belső széthúzás is. Az első nagy szakításra 8 évvel ezelőtt került sor, amikor Lino Oviedo megalapította saját pártját, elvonva ezzel a szavazók kb. 30 százalékát. Októberben a belső választások után tovább erősödött a széthúzás. A jelenlegi elnökjelölt ellenfele, Luis Castiglioni, nem tudta elfogadni az eredményeket, és kijelentette, hogy nem fog szavazni, és úgy gondolja, csaltak a választások során.

A Colorado profi kampányt tervezett az idei választásokra: igyekeznek egységesebb képet festeni a pártról. A plakátokon és a tv reklámokban nem jelenik meg a jelöltek neve és arcképe, hanem fiatal modellek hirdetik: „Egyek vagyunk, Coloradók vagyunk”, „Egyek vagyunk, paraguayiak vagyunk”. Az új kampányt viszont többen kritizálták a párton belül. Hol is van az az egység? A kérdésre talán már holnap megkapjuk a választ.

Közelednek a paraguayi választások. Az ország jelenlegi elnöke, Nicanor Duarte (Colorado Párt) felszólította a választókat, hogy ne hallgassanak rádiót, ne olvassanak újságot, mert - állítása szerint - ellenfeleik hazugságait közvetítik. Mi viszont arra buzdítjuk a kedves olvasókat, olvassák el beszámolónkat arról a két jelöltről, akik a legesélyesebb ellenfelei a már több mint 60 éve kormányzó Colorado Pártnak:

A szegény családból származó Lino Oviedo katonai pályán indult el a felemelkedés útján, míg Lugo atya püspökként tett szert hihetetlen népszerűségre.

A paraguayi Chavez vagy a szegények püspöke?

A nepáli maoista pártnak, úgy tűnik a csütörtöki választásokat követően megvan az első biztos mandátuma.

Az első négy kerületben, ahol idáig feldolgozásra kerültek a leadott szavazatok, két helyen a Nepáli Kommunista Párt, egy-egy helyen pedig az ország másik két vezető pártja gyűjtötte be a legtöbb voksot.

A választásoktól azt várják a nepáliak, hogy az ország új vezetői demokratikus köztársasági berendezkedést húznak majd fel a 240 éves hindu monarchia romjaira. Gianendra király, aki 2006 áprilisa óta gyakorlatilag protokolláris feladatköröket lát el, úgy tűnik, nem sokára trónnal együtt távozhat az ország éléről.

Nagy meglepetést hozott a maoisták népszerűsége, akik most első ízben mérhették fel támogatottságukat hivatalos választási keretek között. Úgy tűnik, annak ellenére, hogy 10 éven keresztül tartó rémuralmuk alatt több mint 13 ezer fővel rövidült meg a nepáli lakosság és jelentősen megroppant az ország gazdasága, sokan jobban szimpatizálnak velük, mint az uralkodóval.

A választások igazi vesztese tehát egyértelműen a leköszönő félben lévő hindu monarchia és azon belül is Gianendra király személyesen. Gianendra azután került trónra, hogy 2001-ben testvérével, Birendra őfelségével saját fia végzett a királyi palotában. A jelenlegi uralkodó népszerűsége akkor szenvedett kiköszörülhetetlen csorbát, amikor 2005-ben  államcsínyt hajtott végre és egyetlen tollvonással feloszlatta az akkori kormányt.  Erre azért volt szükség, mert megelégelte a vezetőség maoista gerillákkal szembeni cselekvésképtelenségét; önkényes döntése azonban súlyos ellenérzéseket szült. A kialakult hangulatot kihasználva a maoisták letették a fegyvert és összefogtak az ellenzéki pártokkal, hogy közös tiltakozási hullámot indítsanak el az uralkodó ellen, aki végül, meghajolva a nép akarata előtt, a rákövetkezendő év áprilisában lemondott kibővített jogköréről.

Miközben az ország berendezkedése, úgy tűnik megállíthatatlanul rálépett a változás pályájára, egyesek félnek, mi lesz az egyébként is súlyos politikai instabilitással küzdő Nepállal a monarchia nélkül. Egyes szkeptikus hangok szerint, a nép már most túl nagy árat fizetett a változásért. A közelmúltban ismét több tucat életet követeltek a térségben fel-fel lángoló regionális és etnikai indulatok.

A további 240 választói kerület eredményeinek nyilvánosságra hozatala a következő tíz napban várható.

Arról, hogy a derék Candide miként ismerkedett meg a helyi népek szokatlan puccsista-militarista hajlamaival, szenvedte végig a paraguayi jezsuiták választási kampányát, majd mindezt megosztotta világhálós naplónkkal.

"Drága magyar barátaim, Paraguay szokatlan hely a ti civilizált főtök számára! - kezdte a vesztfáliai utazó kalandjainak történetét. - Egyik fura szokásuk, hogy bonyolult nevű hispánokról nevezik el városaikat, az én kedvenc városnevemmé a Doctor Eulogio Estigarribia (kissé baszkosan cseng, nemde?) nevezetű vált. A főváros, Asunción neve pedig akár 'színlelést' is jelenthet szövegkörnyezetétől függően. Külön kuriózumként emelném ki, hogy itt mennyire szerették hajdan a jezsuitákat, legalábbis azok, akiket e vad keresztyének nem sodortak valamilyen forradalomba, avagy lázongásba. E Krisztus-követő hazafiak feltalálták a katolikus kommunizmust is, szerették a közösködést és a közösülést (valahogy a jezsuiták számának is növekedni kellett).

Mugabe elnök államilag finanszírozott háborút indíthat a zimbabwei nép ellen, amennyiben sor kerül a választások második fordulójára, vélekedett a minap egy sajtótájékoztatón Morgan Tsvangirai ellenzéki jelölt. A Demokratikus Változásért Párt (MDC) frontembere szerint a múlt héten lezajlott választások eredményei, melyeket továbbra sem hozott nyilvánosságra a Zimbabwei Választó Bizottság (ZEC), egyértelműen feleslegessé teszik bármilyen újabb szavazás megrendezését. Ennek ellenére, jelentések szerint a 28 éve hatalmon lévő Mugabe, akinek pártja pénteken egyértelműen bejelentette, hogy az újabb megmérettetés során továbbra is támogatni fogja az elnököt, lelkesen készül a következő fordulóra. Az ellenzéki párt attól tart Mugabe az ellenfelei megbosszulására használna fel egy újabb alkalmat.

Pontosan hét nappal a választások után továbbra sem lehet tudni, mi is zajlott a zimbabwei urnákban múlt hétvégén, egy random szavazatokból vett minta alapján készített felmérés azonban azt mutatta, hogy, az MDC optimizmusa ellenére, sem az egyik, sem a másik félnek nem sikerült megszerezni az egyértelmű győzelemhez szükséges 50 százalék plusz egy főnyi szavazatot.

Alec Muchadehama-t az MDC egyik ügyvédjét, aki elmondása szerint azzal a szándékkal járult volna a bíróság elé, hogy jogi úton sürgesse meg a választási eredmények nyilvánosságra hozatalát, meggátolta a rendőrség, amikor be akart hatolni a legfelsőbb bíróság hararei épületébe. A ZEC szerint még nem járt le az hatnapos időkeret, mely hivatalosan adott a választási bizottság számára a végső adatok kihírdetésére, ugyanis ez az időintervallum munkanapokban van megadva. Nem árt bizony alaposan elolvasni az apró betűs részt, hiszen hogyan is lenne mindegy, hogy a hat napot munkanapokban, kilométerekben, vagy joule-ban mérik, azonban a nagy hallgatás és az egyre fokozódó feszültség aligha könnyítik meg a zimbabwei lakosok hétköznapjait.

Tsvangirai közben arra kérte az országgal határos Dél-Afrikai Fejlesztési Közösséghez (SADC) tartozó államokat és az Afrikai Uniót, segítsenek Zimbabwének békés pontot tenni a választásokat követő konfliktusokra és elkerülni az esetleges erőszakot. Az MDC szóvivője továbbá kijelentette, a Nemzetközi Közösségnek meg kéne akadályoznia, hogy összeütközésekre kerüljön sor és nem szabadna addig várnia, amíg vér borítja el az utcákat és falvakat.

Rideg udvariassággal Thabo Mbeki Angliában tartózkodó dél-afrikai elnök erre annyit reagált, ő úgy látja, hogy Zimbabwéban egyenlőre külső beavatkozás nélkül is képesek kezelni a helyzetet.  

Rövid helyzetjelentés: Zimbabwe fővárosának utcáin a civilek száma csökken, a rendőrök száma nő.

Tonga szigeteit az 1770-es években „Barátságos Szigeteknek” nevezte James Cook kapitány. Egyes vélemények szerint ugyan meg akarták ölni a felfedezőt, de végül nem történt semmi. A jelenlegi uralkodó, V. Tupou György már korántsem barátságos. Egy dombtetőn lévő, erődítményszerű palotában lakik, amit a helyiek „a Villának” neveznek. A márványoszlopos épület előtt sorakozik a király sajátos járműparkja: egy Jaguar, egy sportterepjáró és egy fekete londoni taxi. Az utóbbi jármű állítólag azért az uralkodó nagy kedvence, mert abba könnyebben száll be karddal az oldalán. Na és az sem elhanyagolható tény, hogy le lehet függönyözni.

A tongaiak nem szeretik új királyukat. Az előző uralkodó már túl volt a nyolcadik x-en, amikor 2006-ban egy új-zélandi kórházban meghalt. Már ő is elég sok bajt okozott az utolsó óceániai monarchiának, de a népe így is szerette. IV. Tupou dollármilliókat költött olyan kísérletekre, amikkel „kivonnák a vízbül a zoxigént”, vagyis a tengervizet szerette volna földgázzá alakítani. Az eredménytelen (és alaptalan) kőolajkutatás az ország vagyonát, az al-Kaida hajóinak adott tongai zászló és a pénzért árult tongai állampolgárság a hírnevét tépázta meg. Végül a király egy amerikai szélhámosra bízta Tonga pénzét. Jesse Bogdanoffnak Tonga hivatalos udvari bolondjaként „derűs bölcsességet és vidámságot” kellett volna terjesztenie a világban. Ehelyett derűs bölcsességgel lenyúlta az államkasszát, és lehetőség szerint még melegebb éghajlatokra költözött.

Az új király külföldön, Sandhurstben és Oxfordban nevelkedett, ahonnan tweedöltönyt, monoklit és brit akcentust hozott magával. Van sörgyára, villanyerőműve, híradástechnikai cége és légitársasága, de leginkább a kijelentéseiből derül ki, miért van a népének oka nem szeretni őt. V. Tupou György azt találta például mondani, hogy királyi útmutatás nélkül a tongaiak „vizeldének néznék a liftet”. A hagyományos foglalkozásokról pedig a következőt böffentette oda: „a kosárfonás vagy mi, amivel ez a népség pepecsel”. Na nem kell azt gondolni, hogy a király csak saját alattvalóit kezeli így. Arról, hogy miért él fényűzően, miközben a nyomorgó tongaiaknak más országból küldenek iskolabuszt és számítógépeket, azt mondta „A külföldi segély – az külföldi segély. Hogy mihez kezdünk mások jótéteményeivel, az nem az ő dolguk, hanem a miénk.”

Tongán azonban van parlament is. A 30 képviselőből nem kevesebb, mint kilencet választhat a nép, de őket is csak 2005 óta. A többieket a nemesek és a király jelölik ki. Az alattvalókat képviselő kilenc politikust három évre választják, így a második szavazás 2008. április 23-án és 24-én lesz.

A demokráciához vezető út nem volt zökkenőmentes. Az 1980-as években tűnt fel ’Akilisi Pohiva, aki nyilvánosan bírálta a monarchiát, ezért többször börtönbe vetették. A tongaiak először kinevették, de 2006-ban már a kavától bódult „közgyűlés” előtt szónokolt és petícióját minden falusi aláírta. Ugyanebben az évben voltak a komoly zavargások, amikor épületeket gyújtottak fel, és vérontással fenyegetőztek.

A Tonga szigeteken elterülő monarchiának 100 ezer lakosa van, akik főleg cserekereskedelemből és a külföldön dolgozó tongaiak hazaküldött pénzéből élnek. Az állattenyésztő, földművelő életmód mellett azonban 99 százalék az írni és olvasni tudók aránya. A vasárnapi pihenőnapot törvénybe iktatták a keresztény többségű országban. A közlekedés sajátosságai közé tartozik, hogy az autó csak az utóbbi években vált népszerűvé, és nem mennek vele gyorsabban, mint ahogy egy ló lépkedne. A királyi flotta utasokat is szállító repülőjén szigorú korlátozások vannak: előzőleg lemérik és papíron, ceruzával összeadják a poggyász, élő állat és az utasok súlyát. A szerkezet még a második világháborúból maradt hátra ugyanis, és már igencsak nehezen száll föl.

A tongaiak legnagyobb találmánya azonban kétségkívül a bálna-élmény-biznisz. Jó sok külföldi valutáért be lehet ugrálni az átvonuló óriások közé, és együtt úszni a hosszúszárnyú bálnákkal. No meg a közelben köröző cápákkal, de „balesetről” még nem érkezett hír. (A National Geographic magazin 2007/11. számának felhasználásával)

Az elmúlt napokban záporoztak a különféle jelentések Zimbabwéből, ám még mindig nem tudni, most akkor megy vagy marad a Nyugat nagy ellensége. Az országnak péntekig van ideje, hogy bejelentse a választások hivatalos végeredményét, addig azonban mindkét oldal még variál egy kicsit. Az ellenzéki MDC természetesen már vasárnap kikiáltotta magát győztesnek, míg Mugabe bejelentette, kész a második fordulóra és arra, hogy az utolsókig harcoljon. És ezt akár szó szerint is lehet érteni. MDC jelentések szerint ugyanis a kormánypárti emberek betörtek hararei irodájukba, földúlva azt, de iratokon kívül egy MDC-vezetőt sem találtak.

Eközben legalább két külföldi újságírót is letartóztatott a kormány és pechjükre egyikőjük az Afganisztánról szóló írásaiért 2002-ben Pulitzer-díjjal is kitüntetett New York Times-os Barry Bearak volt. A kormány szerint a két újságíró, akik azóta újra írnak, engedély nélkül tartózkodtak az országban, ami egy nagyon jópofa kis érv, az ellenzéket és a médiát legszívesebben teljesen elnémítani vágyó Mugabénak.

Már a választások előtt is tudva levő volt, hogy Mugabét eltávolítani a legkönnyebben akkor lehetne, ha saját pártja döntene a nyugdíjazása mellett. A (viszonylag) békés lefolyású választásokban reménykedőknek most reménysugár lehet, hogy ma összeülnek a Zanu-PF vezetői, hogy megvitassák a választás kimenetelét és eldöntsék milyen stratégiát kívánnak követni a jövőben. Mugabe arra is fel kívánja használni az ülést,, hogy megtudja, mennyire bíznak még benne párttársai. A gondok sokasodnak fejük felett. Zimbabwe függetlensége óta a Zanu-PF először vesztette el parlamenti többségét, 97 helyet szerezve az MDC 99-éhez képest. Ezzel még korántsem biztos a parlamenti többség, ugyanis Simba Makoni, egykori Mugabe-hív és társai 10 helyet kapartak össze, amivel a mérleg nyelve lehetnek, bár sokan most azt várják tőlük, hogy egyértelműen Tsvangirai mellé álljanak.

Tegnap délután a hihetetlen lassan dolgozó Választási Bizottság kihirdette az első tíz szenátusi (a zimbabwei parlament felső háza)hely sorsát és mind a Zanu-PF, mind az MDC 5-5 hellyel rendelkezik, de még hátra van 50 hely. Hihetetlen kapkodás kezdődhet most a Választási Bizottságban, ugyanis az ország törvényei szerint mind az alsó-, mind a felsőház eredményeit ma estig ki kell hirdetni, ráadásul a maradék szenátusi helyek közzététele meg kell, hogy előzze a parlamentiét.

Eközben a nem hivatalos eredményeket és a korai örömöt annyira kedvelő MDC nyilvánosságra hozta, hogy nyertek. Mármint szerintük. Méghozzá 50,3 százalékkal Mugabe 43,8 százalékához képest. A Zanu-PF azonnal tagadott, és bár független civil szervezetek is nyilvánosságra hozták saját eredményeiket, amelyek szerint Tsvangirai 49, Mugabe pedig 42 százalékot szerzett, ez mégis a kormánynak kedvezne, ugyanis ilyen eredmények mellett második fordulóra lenne szükség, hogy eldöntsék, ki lesz az elnök.

Mindeközben Afrika több neves politikusa is arra kérte a az ország vezetőit, bármi legyen is a végeredmény, tartsák azt tiszteletben. Ahmed Tejan Kabbah, Sierra Leone volt miniszterelnöke, Mugabéval is találkozott, miközben Thabo Mbeki, a Dél-Afrikai Köztársaság elnöke kijelentette, nem az eredmény, hanem a törvényesség és a béke a legfontosabb. Kofi Annan az ENSZ egykori főtitkára az eredmények mielőbbi nyilvánosságra hozatala mellett ugyanezt hangsúlyozta.

Tehát jelenleg úgy tűnik, a választásokat az MDC nyeri, de nem biztos, hogy a szavazatok több mint 50 százalékát képesek megszerezni. Ez nagyon jól jönne Mugabénak, aki ezek után félő, hogy a terror és a megfélemlítés eszközeihez fordulna, aminek első jelei lehettek az ellenzék irodáinak szétszedése és a külföldi újságírók letartóztatása.

Az izgalom a tetőfokára hág, reméljük nemsokára tényleg kiderül, kire szavaztak Zimbabwéban.

A Hararéban készülő The Herald szerint úgy néz ki, egyik elnökjelölt sem szerezte meg a szavazatok 50%-át, emellett nem közölte, hogy mégis melyik jelölt hány voksot kapott. A lap elemzőkre hivatkozott, az elemzők szerint meg Robert Mugabe döntött a folytatás mellett.

Az első hivatalos eredmények 6 választókerület sorsáról szólnak, ezekből hármat Mugabe pártja és hármat az ellenzék szerzett meg. Ezeket az eredményeket az állami tévén jelentették be, ám a pártokkal szemben a Választási Bizottság még mindig némán hallgat bármifajta eredményekről. Nemcsak minden zimbabwei, de nagyjából az egész világ várja már az első hivatalos híreket az afrikai országból, hogy végre kiderüljön, Robert Mugabe bukásához vezethet-e a választás.

Probléma azonban már most is van bőven és nemcsak kedvenc diktátorunk sáros. Tsvangirai és a Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) párt ugyanis már a koraesti órákban kétharmados győzelméről beszélt. Tsavingiraiék mindezt azzal indokolták, hogy a szavazóhelyiségek előtt elhelyezett megfigyelőik egyharmados feldolgozottság után jelentették, a 67 százalékos eredményt, melyet nem valószínű, hogy képes lenne behozni a kormánypárt. Ezzel jól megnehezítette nemcsak a Választási Biztosság, de nagyjából mindenkinek a dolgát az MDC.

A Választási Bizottság a szavazások kezdete óta sürgeti a minél előbbi eredményhirdetéseket, nehogy a lázba jött szavazópolgárok türelmetlenségükben leverjenek valamit. Vasárnap óta Harare utcáira rohamrendőrök ügyelnek és minden lakost megkértek, maradjon otthon. Ráadásul a Dél-Afrikából érkezett választásokat felügyelő küldöttek közül kettő nem volt hajlandó aláírni egy közös nyilatkozatot a szavazás tisztaságáról.

A kormány azzal indokolta a lassúságot, hogy bizony sok idő egy ilyen hatalmas művelet során összeszámolni, hivatalossá tenni és „harmonizálni” az eredményeket. Ez utóbbi szó használata ironikus mosolyt csalhat külföldiek arcára és valóban nem tudni, mit ért ezalatt a kormánypárt.

Már a választások előtt is nagy volt a félelem, hogy ha számára kedvezőtlen eredményekkel szembesülne, Mugabe lazán elcsalná a választást. A folyamatos csúszás már így is felébresztette a kérdőjelet több zimbabwei fejében, ki vagy mi miatt nem tudni még kit választott a nép. Az MDC korai eredményhirdetése további legitimitást ad ilyen spekulációnak és félő, hogy előbb-utóbb valaki megelégeli a tökölést.

Mindenesetre kimért blogunk egyelőre csak a hat választókerület sorsáról számolhat be, és további 204 van hátra. Ha így haladunk, sokáig várhatunk az eredményhirdetésre, és még nem tudni, hogy azt mi fogja követni.